A 72 éves korában elhunyt Robbie Coltrane a Harry Potter-filmek óriás Hagridjaként vált nemzetközi sztárrá.
De az Egyesült Királyságban már korábban is betonbiztos volt hírneve, nevezetesen a Cracker című filmben a láncdohányos törvényszéki pszichológus Fitz szerepének köszönhetően - ez volt az egyik a számos lenyűgöző és életnagyságnál nagyobb karakter közül, amelyet a színész megalkotott.
Stand-up komédiával kezdett el foglalkozni, mielőtt a filmek és a televízió felé fordult volna, és kényelmesen beilleszkedett mind a vicces, mind a drámai szerepekbe. Később pedig fellázadt középosztálybeli neveltetése ellen, és nagy nyilvánosságot kapott küzdelmet vívott az alkoholfüggőséggel.
Anthony Robert McMillan 1950. március 30-án született Glasgow külvárosában, Rutherglenben. Szülei kálvinisták voltak. Édesanyja tanárnő volt, míg édesapja orvos, aki részmunkaidőben rendőrségi sebészként is dolgozott. Coltrane később azt állította, hogy apja annyira elfoglalt volt, hogy hatéves koráig alig beszélt fiával. Tüdőrákban halt meg, amikor Coltrane még tinédzser volt. Édesanyja vezette be az irodalom és a zene világába, és a színész mindig emlékezett rá, hogy a zongora alatt feküdt, miközben anyja játszott. A perthshire-i Glenalmond állami iskolába küldték, amelyet néha skót Etonként emlegetnek, és ahol hamar elkezdett lázadni a tekintély ellen.
"Alapvetően nem fogadtam el a hierarchiát" - mondta később a Guardiannek - "Átmentél az udvaron, és zsebre dugtad a kezed. Ez nem túl jó, ugye? De nagyon szerencsés vagyok, mert nagy, erős fiú voltam. Lényegében a legerősebbek túléléséről van szó, és én a legerősebbek közé tartoztam, úgyhogy nem panaszkodhatok."
Művészi képzése
Ez az iskolai élmény később arra késztette, hogy az összes állami iskola betiltását követelje, és elősegítette a baloldali ügyek iránti szeretetét, amiért a Vörös Robbie becenevet kapta. Kizárással fenyegették, miután felakasztotta a prefektusi talárokat az óratoronyra, de eléggé igyekezett ahhoz, hogy elfogadható tanulmányi átlagokat szerezzen, és termete miatt helyet kapott az iskola rögbi XV-ös csapatában. Amikor otthagyta az iskolát, beiratkozott a Glasgow-i Művészeti Iskolába, ahol csúfolták a Glenalmondban fáradságosan felvett előkelő hangja miatt, ezért gyorsan visszatért anyanyelvi glasgow-i akcentusához. Úgy döntött, hogy festészetet tanul. Bár hamar rájött, hogy sosem fog kitűnni, kitartott a diploma megszerzéséig: "Borzalmas érzés volt. Az ötleteim egyáltalán nem voltak ott a vásznon". - mondta erről később
Ekkorra már eldöntötte, hogy a filmezés az, amiben szeretne elhelyezkedni. 1973-ban a Skót Oktatási Tanács a Young Mental Health című dokumentumfilmjét az év filmjének választotta. A jazz rajongója volt, és John Coltrane, a híres szaxofonos előtt tisztelegve felvette a Coltrane művésznevet.
Komoly szerepek
Glasgow-ban kezdett színészekkel barátkozni, részmunkaidős munkát vállalt, miközben az Edinburgh Fringe-en és számos kisebb színházi csoporttal lépett fel. Voltak kisebb filmszerepei, többek között szerepelt a Flash Gordonban és Lindsay Anderson Britannia gyógyintézet című fekete komédiájában. A nagy áttörést az hozta meg számára, amikor 1986-ban szerepet kapott Neil Jordan Mona Lisa című filmjében Bob Hoskins mellett.
A következő néhány évben karrierje a vígjátékok és a komolyabb szerepek között ingadozott. Ott volt egy fergeteges alakítás Samuel Johnson szerepében a Fekete Vipera 2. című filmben. Emellett Falstaffot alakította Kenneth Branagh V. Henrikjének filmváltozatában.
Filmes sikerek és kudarcok
A színpadon kívül azonban a dolgok kezdtek kicsúszni a kezéből. Alkoholfüggőséggel küzdött, és barátai aggódtak, hogy önpusztító hajlam kezdett mutatkozni viselkedésében: "A pia a vesztem. Meg tudok inni egy liter sört, és a legkevésbé sem érzem magam részegnek" - mondta.
Robin Paine festőművésszel, akivel a művészeti iskolában ismerkedett meg, hosszú ideig tartó kapcsolata is ekkor ért véget, miután a művésznő úgy érezte, nem tud megbirkózni a férfi életmódjával.
Az Apócák a pácban kudarca segített meggyőzni arról, hogy elforduljon a vígjátékoktól. A kriminálpszichológus Dr. Edward "Fitz" Fitzgerald szerepét azonban mintha Coltrane-re szabták volna. Karaktere, akárcsak Coltrane, alkoholfüggő, szarkasztikus, időnként mocskos szájú és nem kicsit mániákus volt. A sorozat hatalmas siker volt, és Coltrane alakításáért három egymást követő Bafta-díjat kapott.
"Maffiafőnök"
A magánélete is kezdett némi stabilitást nyerni. Megismerkedett egy 18 éves diáklánnyal, Rhona Gemmel, és visszavonult egy távoli tanyára Loch Lomond közelében, ahol két gyermeket neveltek fel. A pár 1999-ben házasodott össze.
"Nem lehet egy egzisztenciális hős életét élni és jó apának lenni" - jegyezte meg ekkoriban Coltrane. Az ivást is sikerült kordában tartania, ami korábban hozzájárult a túlsúlyához.
1995-ben Valentin Dmitrovics Zukovszkijt, az orosz maffiafőnököt alakította a James Bond: Aranyszem című filmben, majd négy évvel később A világ nem elég (James Bond: A világ nem elég) című filmben ismét eljátszotta a szerepet.
Amikor 2000-ben elkezdődött az első Harry Potter-film szereposztása, J. K. Rowling ragaszkodott ahhoz, hogy Coltrane kapja meg Hagrid, a zseniális, de kissé indiszkrét óriás szerepét:
"Robbie egyszerűen tökéletes Hagrid szerepére, mert Hagrid egy nagyon szerethető karakter, eléggé szerethető, elég komikus" - mondta az írónő - "De kellett, hogy legyen benne - tényleg érezni kell - egy bizonyos keménység a mélyén, és szerintem Robbie ezt tökéletesen hozza".
Coltrane-t a Harry Potter és a bölcsek köve című filmért Bafta-díjra jelölték, és a szerepét a többi filmben is eljátszotta. Egy másik Bafta-jelölést kapott egyik utolsó nagy szerepéért, amikor a Channel 4 National Treasure című sorozatában egy nemi erőszakkal vádolt tévés műsorvezetőt alakított.
Komoly felelősség
A harmadik Harry Potter-film forgatása közben ment tönkre a házassága Rhona-val. A szakítás súlyosan érintette, és az alkohollal, a depresszióval és a súlyával kapcsolatos problémái újra előjöttek, ami arra kényszerítette, hogy szakszerű segítséget kérjen.
Hagrid világszerte híressé tette őt, és afféle példaképpé a film fiatal rajongói számára: "A gyerekek odajönnek hozzád, és azt kérdezik: 'Szeretnéd dedikálni a könyvemet?' Azokkal a nagy őzikeszemekkel. És ez komoly felelősség."
Egy kicsit el is érzékenyült, amikor újra összejött Harry Potter-színésztársaival a franchise televíziós találkozóján, amelyet a 2022-es év elején sugároztak. Mostanra ez lett a filmvásznon a hattyúdala:
"A filmek öröksége az, hogy a gyerekeim generációja majd megmutatja őket a gyerekeinek" - mondta - "Szóval 50 év múlva is megnézheted, nem nehéz. Én sajnos már nem leszek itt. De Hagrid igen."
