Igényesen megkomponált francia történelmi dráma, amely az öregedő Casanova utolsó küzdelmét követi nyomon, ahogy haza szeretne térni Velencébe múltbéli botlásai ellenére. A film stílusa kifinomult, a hangulat melankolikus, részletgazdag látványvilággal, de időnként kissé visszafogott tempóval. A cselekmény az életművész belső és külső útját mutatja be: Casanova (Alain Delon) utolsó nagy hódításán és belső vívódásán át érezzük az elmúlás fájdalmát és a múlt utáni nosztalgiát. A karakterek – különösen Marcolina és a mellékszereplők – képesek árnyalt, esendő emberekként megjelenni, bár Delon játéka már-már túl elegáns az elhasznált, kiöregedett csábító szerepéhez. A színészi teljesítmény megbízható, Delon kései fényében is hiteles, Elsa Lunghini frissességet visz a filmbe, a mellékszereplők – különösen Alain Cuny – emlékezetesek. A forgatókönyv elkerüli a mély társadalmi vagy pszichológiai elemzést, inkább klasszikusan, kissé biztonsági játékkal dolgozik, a rendezés korrekt, de hiányzik belőle az igazi eredetiség, a film végig mértéktartó és óvatos. Objektív módon látványos, szép kidolgozású, ám közepes súlyú alkotás, szubjektíven azoknak ajánlom, akik a kosztümös, lírikus hangulatú karakterdrámákat kedvelik és nem zavarja őket a lassú történetvezetés.
Igényesen megkomponált francia történelmi dráma, amely az öregedő Casanova utolsó küzdelmét követi nyomon, ahogy haza szeretne térni Velencébe múltbéli botlásai ellenére. A film stílusa kifinomult, a hangulat melankolikus, részletgazdag látványvilággal, de időnként kissé visszafogott tempóval. A cselekmény az életművész belső és külső útját mutatja be: Casanova (Alain Delon) utolsó nagy hódításán és belső vívódásán át érezzük az elmúlás fájdalmát és a múlt utáni nosztalgiát. A karakterek – különösen Marcolina és a mellékszereplők – képesek árnyalt, esendő emberekként megjelenni, bár Delon játéka már-már túl elegáns az elhasznált, kiöregedett csábító szerepéhez. A színészi teljesítmény megbízható, Delon kései fényében is hiteles, Elsa Lunghini frissességet visz a filmbe, a mellékszereplők – különösen Alain Cuny – emlékezetesek. A forgatókönyv elkerüli a mély társadalmi vagy pszichológiai elemzést, inkább klasszikusan, kissé biztonsági játékkal dolgozik, a rendezés korrekt, de hiányzik belőle az igazi eredetiség, a film végig mértéktartó és óvatos. Objektív módon látványos, szép kidolgozású, ám közepes súlyú alkotás, szubjektíven azoknak ajánlom, akik a kosztümös, lírikus hangulatú karakterdrámákat kedvelik és nem zavarja őket a lassú történetvezetés.