A filmipar manapság nehezen termel ki olyan, az átlagosnál viccesebb és frissebb vígjátékokat, mint a Fák jú Tanár úr! A séma sajnos hasonlít a bevett vígjátékok szerkezetéhez: az esetlen nő beleszeret a vagány férfiba; a csaló, beépült csávó beleszeret az álmunkájába; a hazugságok nem derülnek ki, csak a film végén, de aztán happy end; a reménytelen diákok összekapják magukat és megcsillogtatják az értelmüket; stb. Mindezek ellenére a film üdítő humorbombái – a néhány kínos és túlzó ripacskodást leszámítva – általánosságban eldurrannak, amikor kell, ezért könnyebben békélünk meg a sablonossággal. A két órás német vígjáték üzenete pedig örök aktualitással bír, főleg a korosabb pedagógusok számára: először meg kell érteni az új generációt, azután ez alapján megnevelni, majd csak ezt követően számon kérni. Összességében a Fák jú, Tanár úr! nem mutat fel semmi újat, de amit bevállalt, azt maradéktalanul és a lehető legjobb hangulatban hozza.
A filmipar manapság nehezen termel ki olyan, az átlagosnál viccesebb és frissebb vígjátékokat, mint a Fák jú Tanár úr! A séma sajnos hasonlít a bevett vígjátékok szerkezetéhez: az esetlen nő beleszeret a vagány férfiba; a csaló, beépült csávó beleszeret az álmunkájába; a hazugságok nem derülnek ki, csak a film végén, de aztán happy end; a reménytelen diákok összekapják magukat és megcsillogtatják az értelmüket; stb. Mindezek ellenére a film üdítő humorbombái – a néhány kínos és túlzó ripacskodást leszámítva – általánosságban eldurrannak, amikor kell, ezért könnyebben békélünk meg a sablonossággal. A két órás német vígjáték üzenete pedig örök aktualitással bír, főleg a korosabb pedagógusok számára: először meg kell érteni az új generációt, azután ez alapján megnevelni, majd csak ezt követően számon kérni. Összességében a Fák jú, Tanár úr! nem mutat fel semmi újat, de amit bevállalt, azt maradéktalanul és a lehető legjobb hangulatban hozza.