Nem egyszerűen rossz, irritáló. Kibonthatta volna a film az elvont művészvilág és a valóság egymásnak ütközését, s számos groteszk, gondolatébresztő helyzetet teremthetett volna ebből. Ugyancsak ábrázolhatta volna a véleménynyilvánítás szabadságának és bizonyos alapvető emberi viselkedési normák megkövetelésének szembenállását. Ehelyett a néző egy esetleg szűk rétegnek szóló "művészieszkedést" kap és öncélú jeleneteket. A főszereplővel a legkisebb mértékben sem lehet azonosulni: labilis, gyenge jellemű alak, akiről nem érti a néző, hogy hogyan juthatott ilyen magas pozícióba (múzeumigazgató), hiszen a film első jelenetéből kiderül, hogy ez teljesen kizárt egy alternatív valóságban is. Sőt, amikor ez a teszetosza alak már 2 és fél órán át fárasztja a nézőt az idiótaságaival, akkor már várja, hogy bukjon is el mihamarabb: egy felkapott, óriási múzeumot vezető ember, aki egy hatalmas házban lakik s Teslával jár, félénken dobálgat postaládákba papírcetliket az ellopott telefonja miatt, de kevésbé félénken fekszik össze az őt meginterjúvoló újságírónővel, még ha azt is mondja előtte, hogy "ma este nem fekszem le vele", s talán kezdjük is megérteni, hogy miért válhatott el tőle a felesége...
Többször a film nézésének abbahagyása közelében jártam, de végigszenvedtem, hogy ne mondhassa nekem senki: "Pedig a végén jött volna a mondanivaló..." Hát nem jött...
Nem egyszerűen rossz, irritáló. Kibonthatta volna a film az elvont művészvilág és a valóság egymásnak ütközését, s számos groteszk, gondolatébresztő helyzetet teremthetett volna ebből. Ugyancsak ábrázolhatta volna a véleménynyilvánítás szabadságának és bizonyos alapvető emberi viselkedési normák megkövetelésének szembenállását. Ehelyett a néző egy esetleg szűk rétegnek szóló "művészieszkedést" kap és öncélú jeleneteket. A főszereplővel a legkisebb mértékben sem lehet azonosulni: labilis, gyenge jellemű alak, akiről nem érti a néző, hogy hogyan juthatott ilyen magas pozícióba (múzeumigazgató), hiszen a film első jelenetéből kiderül, hogy ez teljesen kizárt egy alternatív valóságban is. Sőt, amikor ez a teszetosza alak már 2 és fél órán át fárasztja a nézőt az idiótaságaival, akkor már várja, hogy bukjon is el mihamarabb: egy felkapott, óriási múzeumot vezető ember, aki egy hatalmas házban lakik s Teslával jár, félénken dobálgat postaládákba papírcetliket az ellopott telefonja miatt, de kevésbé félénken fekszik össze az őt meginterjúvoló újságírónővel, még ha azt is mondja előtte, hogy "ma este nem fekszem le vele", s talán kezdjük is megérteni, hogy miért válhatott el tőle a felesége... Többször a film nézésének abbahagyása közelében jártam, de végigszenvedtem, hogy ne mondhassa nekem senki: "Pedig a végén jött volna a mondanivaló..." Hát nem jött...