Ez csak a körúton belül működik Sajnos nem tudok egyetérteni a sajtóban megjelent kritikákkal: ez egy gyenge film. A szereplők személyisége, problémáik végtelenül klisések: találkozik a zárkózott, a naiv, a cinikus és a materialista. A cinikus karakter sztárfestőként való bemutatása például szintén nagyon fantáziátlan. A film nagy fordulata egy hatalmas közhely. A szereplők pedig hiteltelenül reagálnak rá. A párbeszédek végig életszerűtlenek, mesterkéltek, kiszámítottak. A film nagy kérdése, hogy miért éljünk, egy végtelenül steril kontextusban jelenik meg. Az emberek ezt a kérdést nem ilyen laboratóriumi formában szokták feltenni. Aki ezt írta, az sejtésem szerint nagyon kevés élettapasztalattal rendelkezik. Hajdu Szabolc... több»
Méhek porozzák a virágokat, a háttérben genocídium hangjai... A holokausztról ilyen megközelítésben filmet még nem láttam, de úgy gondolom, a széles nagyközönség sem. Nincs benne egyetlenegy erőszakos jelenet sem, egyetlenegy szenvedésre vagy halálra ítélt sors sem. Mégis ott vannak milliók a háttérben.
És ez a fontos: a háttérben. Olyan filmművészeti érához nyúl vissza Jonathan Glazer, ami mára már a múlté: amikor nem akarnak mindent a szánkba rágni, több körben túltárgyalni, és szégyentelenül az arcunkba tolni. Amikor még bíztak a nézőben, aki tud befogadni és értelmezni. Ezt a kort idézi meg ez a film, amely nagykorúnak tekinti a nézőjét, s milyen jól teszi.
Aki olvasta a Mesterségem a halált, az tudja, mennyire igaz minden képkocka. Az általános e... több»
Monumentális freskó és katartikus (szocio)dráma Látványvilága hipnotikus, és képkockánként galériáért kiállt. Igaz, ezt a képtárat valóban meg is lehet(ne) teremteni, hiszen az 5 éves alkotómunka során több száz festő 72 ezer olajfestményt készített a korábban filmre vett jelenetek alapján (digitális technika segítségével átlagosan 4 óra/festmény sebességgel), majd a két forrást vegyítették. Mindebbe beleszőtték korabeli neves lengyel festők képeit, mint például Józef Chełmoński Vénsszonyok nyara című remekművét, hasonlóan, mint történt az van Gogh esetében az alkotópáros előző filmjénél.
A cselekmény nem marad el a külcsíntől. A történet gyönyörű és végtelenül fájdalmas.
Egyfelől egy óriási festmény a tradicionális paraszti világról, mel... több»
Való Világ Erdélyben A második rész közepéig bírtam nézni. Azt hittem, végre egy értelmes valóságshow, ahol az elméleti fizikus, az erőember, az ipari formatervező, az úszásoktató, a jégkorongedző (csapatdinamika) stb. olyan együttest alkot, ahol nem pitiáner királydrámákat, óvodai veszekedéseket, eleve hihetetlen és hiteltelen kicsinyeskedéseket kell nézni megírt script alapján, hanem lehet tanulni valamit a szervezeti pszichológiáról, a statikáról, az építőmérnökségről stb. Ehelyett ez nem lett több, mint egy csoda szép tájba helyezett, jól fényképezett thrash reality, ahol ezúttal nem Ágicáról és Pongóról kell szavaznia a nagyérdeműnek, hanem néznie kell röhejesen rendezett szituációkat:
– Bruttó 2 millió meg... több»
53 Egykutya (2025)
Sajnos nem tudok egyetérteni a sajtóban megjelent kritikákkal: ez egy gyenge film. A szereplők személyisége, problémáik végtelenül klisések: találkozik a zárkózott, a naiv, a cinikus és a materialista. A cinikus karakter sztárfestőként való bemutatása például szintén nagyon fantáziátlan. A film nagy fordulata egy hatalmas közhely. A szereplők pedig hiteltelenül reagálnak rá. A párbeszédek végig életszerűtlenek, mesterkéltek, kiszámítottak. A film nagy kérdése, hogy miért éljünk, egy végtelenül steril kontextusban jelenik meg. Az emberek ezt a kérdést nem ilyen laboratóriumi formában szokták feltenni. Aki ezt írta, az sejtésem szerint nagyon kevés élettapasztalattal rendelkezik. Hajdu Szabolc... több»