No, ez is, mint az Örökség (Ari Aster stílusa egy cseppet sem mondható szokványosnak és könnyen emészthetőnek). Vagy szerethető, vagy nagyon nem. Már a kezdés is erős volt ebben a filmben, de ahogy lassan tényleg bekúszik az agyadba az egész atmoszféra, kezdve a vizuális hatástól a zenei palettán át a különböző szimbólumok játékával, az valami mesteri. Pluszként Florence Pugh játéka számomra kiemelkedő volt, teljesen a helyébe tudod képzelni magad, ezzel sokszorozva az élményt. Engem totál magával rántott az egész, elborzasztott és elbűvölt.
No, ez is, mint az Örökség (Ari Aster stílusa egy cseppet sem mondható szokványosnak és könnyen emészthetőnek). Vagy szerethető, vagy nagyon nem. Már a kezdés is erős volt ebben a filmben, de ahogy lassan tényleg bekúszik az agyadba az egész atmoszféra, kezdve a vizuális hatástól a zenei palettán át a különböző szimbólumok játékával, az valami mesteri. Pluszként Florence Pugh játéka számomra kiemelkedő volt, teljesen a helyébe tudod képzelni magad, ezzel sokszorozva az élményt. Engem totál magával rántott az egész, elborzasztott és elbűvölt.