A vándorló palota igazi klasszikus, olyan japán mese, amiről valószínűleg még az is hallott egy-két szót legalább, akitől egyébként távol állnak az ilyen távol-keleti animációs filmek. Sophie-ban nagyon szeretem, hogy nem olyan, mint rengeteg női főszereplő, aki siránkozik a saját bajain, és várja, hogy valaki megoldja őket helyette, hanem igenis megtesz mindent, hogy a legjobbat hozza ki a helyzetéből, még akkor is, ha az a bizonyos helyzet nem túl rózsás. Calcifer pedig mindig megmosolyogtat.
A vándorló palota igazi klasszikus, olyan japán mese, amiről valószínűleg még az is hallott egy-két szót legalább, akitől egyébként távol állnak az ilyen távol-keleti animációs filmek. Sophie-ban nagyon szeretem, hogy nem olyan, mint rengeteg női főszereplő, aki siránkozik a saját bajain, és várja, hogy valaki megoldja őket helyette, hanem igenis megtesz mindent, hogy a legjobbat hozza ki a helyzetéből, még akkor is, ha az a bizonyos helyzet nem túl rózsás. Calcifer pedig mindig megmosolyogtat.