Szinte csak két főszereplős, egyetlen helyszín, mégis odaláncol, és egy percig nem figyelsz másra, csak a filmre. Pazar a színészi játék, főleg az anya részéről. A legvégén a vallomása az anyaság érzéséről nagyon ütős, szinte sokkoló. Érdemes figyelni a telefonbeszélgetésre, amit folytat az édesanyjával, a nagymamával, akihez készülnek, mert az nagyon árulkodó. Ahogy halad a film, és zajlanak a párbeszédek a házaspár között, úgy váltja át az ítélkezésünket a sajnálat, a szomorúság és legfőképpen az empátia érzése az anya felé. Már akiben ez a képesség megvan. Csak az üljön le a film elé, aki képes az empátiára az ítélkezés helyett, vagy megtanulni azt, mert ez a film biztosan megtanítja rá.
Szinte csak két főszereplős, egyetlen helyszín, mégis odaláncol, és egy percig nem figyelsz másra, csak a filmre. Pazar a színészi játék, főleg az anya részéről. A legvégén a vallomása az anyaság érzéséről nagyon ütős, szinte sokkoló. Érdemes figyelni a telefonbeszélgetésre, amit folytat az édesanyjával, a nagymamával, akihez készülnek, mert az nagyon árulkodó. Ahogy halad a film, és zajlanak a párbeszédek a házaspár között, úgy váltja át az ítélkezésünket a sajnálat, a szomorúság és legfőképpen az empátia érzése az anya felé. Már akiben ez a képesség megvan. Csak az üljön le a film elé, aki képes az empátiára az ítélkezés helyett, vagy megtanulni azt, mert ez a film biztosan megtanítja rá.