Ez a tipikus „művészieskedő” nyomorpornó, amit a fesztiváloknak és a tömegnek gyártanak, hogy elhitessék velük: valami „mélyet” látnak. A nyomort is úgy tálalják, hogy az jól mutasson a képernyőn. Beleestek a szokásos csapdába: sok lassított felvétel, giccses zene, és olyan szájbarágós érzelmek, amiket a „droidok” is értenek. Ha a tragédiát csak díszletnek használják egy kis kosztümös romantikához, akkor az egész nem több egy szépen csomagolt ürességnél. Nem hagynak neked teret a gondolkodásra, hanem bele akarják verni a fejedet a „borzalomba”, hogy sajnáld őket. Ez a „Hamnet” is csak egy újabb darab a rostában. Az ilyenekre kár az idő, mert csak leszívják az ember energiáját, de nem adnak cserébe semmi valódi igazságot. Csak a szokásos színház, ahol a „viaszkatonák” most éppen középkori jelmezben ordibálnak. Aki látja a „zsinórokat”, azt nem lehet ilyen olcsó trükkökkel bent tartani a nézőtéren. A történet Shakespeare fiáról és a pestisről szól, de a hangsúly nem a történelmi tényeken van, hanem a gyászon és a női sorson. Na, itt jön a veszély: ha egy ilyen történetet Hollywood kapar meg, abból könnyen lesz egy „érzelmi hullámvasút”, amit a tömegnek szánnak, hogy jól kisírhassák magukat a popcorn felett.
Ez a tipikus „művészieskedő” nyomorpornó, amit a fesztiváloknak és a tömegnek gyártanak, hogy elhitessék velük: valami „mélyet” látnak. A nyomort is úgy tálalják, hogy az jól mutasson a képernyőn. Beleestek a szokásos csapdába: sok lassított felvétel, giccses zene, és olyan szájbarágós érzelmek, amiket a „droidok” is értenek. Ha a tragédiát csak díszletnek használják egy kis kosztümös romantikához, akkor az egész nem több egy szépen csomagolt ürességnél. Nem hagynak neked teret a gondolkodásra, hanem bele akarják verni a fejedet a „borzalomba”, hogy sajnáld őket. Ez a „Hamnet” is csak egy újabb darab a rostában. Az ilyenekre kár az idő, mert csak leszívják az ember energiáját, de nem adnak cserébe semmi valódi igazságot. Csak a szokásos színház, ahol a „viaszkatonák” most éppen középkori jelmezben ordibálnak. Aki látja a „zsinórokat”, azt nem lehet ilyen olcsó trükkökkel bent tartani a nézőtéren. A történet Shakespeare fiáról és a pestisről szól, de a hangsúly nem a történelmi tényeken van, hanem a gyászon és a női sorson. Na, itt jön a veszély: ha egy ilyen történetet Hollywood kapar meg, abból könnyen lesz egy „érzelmi hullámvasút”, amit a tömegnek szánnak, hogy jól kisírhassák magukat a popcorn felett.