Egy intenzív brazil akcióthriller, amely a favelák kegyetlen világába vezeti a nézőt. A film mindössze 82 percével gyors tempóra és brutális őszinteségre törekszik, főhőse Rebeca, aki a bandaháborúk férfiak uralta közegében próbál megkapaszkodni, miközben saját útját keresi a bűn, a hatalom és a szerelem háromszögében. A kézikamerás, emlékképszerű stílus gyakran dokumentarista hangulatot kölcsönöz, ám a vizuális megvalósítás olykor amatőrnek, túlzottan zaklatottnak hat, a feszültség pedig inkább benyomás, mint valódi dráma. A karakterek portréi, különösen a címszereplőé, nyers őszinteséggel ábrázoltak: Rebeca életküzdelmei, intellektusa és túlélési ösztöne vezérlik, de morális oldala végig árnyékban marad. A színészi játék fizikális és erőteljes, a környezet hiteles, bár a dramaturgia rétegzettsége helyenként hiányos, kevés a valódi újdonság. A forgatókönyv klisémentesnek indul, de hamar rutinszerű bandafenyegetésekké és kiszámítható fordulatokká válik, miközben rendezése sokszor a látvány túlerőltetésével operál. Objektíven értékelve: a film jól bemutatja a favela inkompromisszumos valóságát, de összességében kevés réteget kínál, szubjektíven főleg a dél-amerikai drogfilmek rajongóinak szól, akik bírják a zaklatott képi világot és a rideg, naturalista történetvezetést – mindenki másnak kevés újat ad.
Egy intenzív brazil akcióthriller, amely a favelák kegyetlen világába vezeti a nézőt. A film mindössze 82 percével gyors tempóra és brutális őszinteségre törekszik, főhőse Rebeca, aki a bandaháborúk férfiak uralta közegében próbál megkapaszkodni, miközben saját útját keresi a bűn, a hatalom és a szerelem háromszögében. A kézikamerás, emlékképszerű stílus gyakran dokumentarista hangulatot kölcsönöz, ám a vizuális megvalósítás olykor amatőrnek, túlzottan zaklatottnak hat, a feszültség pedig inkább benyomás, mint valódi dráma. A karakterek portréi, különösen a címszereplőé, nyers őszinteséggel ábrázoltak: Rebeca életküzdelmei, intellektusa és túlélési ösztöne vezérlik, de morális oldala végig árnyékban marad. A színészi játék fizikális és erőteljes, a környezet hiteles, bár a dramaturgia rétegzettsége helyenként hiányos, kevés a valódi újdonság. A forgatókönyv klisémentesnek indul, de hamar rutinszerű bandafenyegetésekké és kiszámítható fordulatokká válik, miközben rendezése sokszor a látvány túlerőltetésével operál. Objektíven értékelve: a film jól bemutatja a favela inkompromisszumos valóságát, de összességében kevés réteget kínál, szubjektíven főleg a dél-amerikai drogfilmek rajongóinak szól, akik bírják a zaklatott képi világot és a rideg, naturalista történetvezetést – mindenki másnak kevés újat ad.