Számomra a Sisu második része egy olyan film lett, amit érdekes volt végignézni, de nem hagyott bennem igazán mély nyomot. Az alapötlet továbbra is erős: egy magányos, kemény férfi kerül szembe brutális ellenségekkel, és szinte megállíthatatlanul halad előre. Ez a fajta túlélőhangulat most is működik, de érezhető, hogy a film sokszor ugyanazokat az elemeket ismétli, mint korábban, ezért kevésbé volt meglepő. A látvány és az akciók rendben vannak. A harcjelenetek nyersek, véresek és kemények, amitől a film végig feszült marad. Ugyanakkor egy idő után kicsit egyhangúvá válik, mert szinte mindig ugyanarra épül: a főhős bajba kerül, majd valahogy mégis győz. Ez eleinte izgalmas, később viszont már kevésbé tudott lekötni. A főszereplő karaktere továbbra is erős, de nem igazán fejlődik. Keveset tudunk meg róla, és a film nem is próbál mélyebbre menni. Inkább az erőre, a bosszúra és a túlélésre koncentrál, ami önmagában nem rossz, csak egy idő után kevésnek érződik. Az ellenfelek inkább eszközök, mint valódi karakterek, így nehéz igazán komolyan venni őket. A Sisu – A bosszú útja egy korrekt, közepesre értékelt akciófilm lett. Egyszer jó volt megnézni, jó a hangulata és az erőszakos stílusa is, de nem ad sok újat, és nem marad meg hosszú távon az emberben. Inkább azoknak ajánlanám, akik szeretik az egyszerű, kemény akciókat, nagy elvárások nélkül.
Számomra a Sisu második része egy olyan film lett, amit érdekes volt végignézni, de nem hagyott bennem igazán mély nyomot. Az alapötlet továbbra is erős: egy magányos, kemény férfi kerül szembe brutális ellenségekkel, és szinte megállíthatatlanul halad előre. Ez a fajta túlélőhangulat most is működik, de érezhető, hogy a film sokszor ugyanazokat az elemeket ismétli, mint korábban, ezért kevésbé volt meglepő. A látvány és az akciók rendben vannak. A harcjelenetek nyersek, véresek és kemények, amitől a film végig feszült marad. Ugyanakkor egy idő után kicsit egyhangúvá válik, mert szinte mindig ugyanarra épül: a főhős bajba kerül, majd valahogy mégis győz. Ez eleinte izgalmas, később viszont már kevésbé tudott lekötni. A főszereplő karaktere továbbra is erős, de nem igazán fejlődik. Keveset tudunk meg róla, és a film nem is próbál mélyebbre menni. Inkább az erőre, a bosszúra és a túlélésre koncentrál, ami önmagában nem rossz, csak egy idő után kevésnek érződik. Az ellenfelek inkább eszközök, mint valódi karakterek, így nehéz igazán komolyan venni őket. A Sisu – A bosszú útja egy korrekt, közepesre értékelt akciófilm lett. Egyszer jó volt megnézni, jó a hangulata és az erőszakos stílusa is, de nem ad sok újat, és nem marad meg hosszú távon az emberben. Inkább azoknak ajánlanám, akik szeretik az egyszerű, kemény akciókat, nagy elvárások nélkül.