A Van, aki kopaszon szereti első pillantásra egy egyszerű, könnyed francia vígjátéknak tűnik, de valójában sokkal többről szól, mint a hajhullásról. A film ügyesen használja a kopaszodást mint metaforát , nem a frizura elvesztése a valódi tét, hanem az önbizalomé. Zacharie története ismerős lehet bárkinek, aki valaha szembesült azzal, hogy a külseje nem felel meg egy elvárt mintának, és emiatt megkérdőjelezte saját értékét.
A humor gyakran harsány, néhol kissé túlzó, de működik, mert emberi helyzetekből fakad. A film legjobb pillanatai nem a poénokra épülnek, hanem azokra a csendesebb jelenetekre, amikor a főhős ráébred, nem a kopaszság az ellenség, hanem az attól való félelem. Ebben sokat segít
a nagybácsi figurája, aki egyszerre karikatúra és bölcs útmutató, és finoman tereli Zacharie-t az önelfogadás felé.
Ugyanakkor a film nem hibátlan. A cselekmény kiszámítható, és a romantikus szál nem mindig elég mély ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen. Néhány mellékszereplő inkább funkciót tölt be, mint valódi karaktert. Mindezek ellenére, szerethető alkotás. Nem akar világot megváltani, de könnyed stílusban beszél egy sokakat érintő, mégis ritkán kimondott félelemről. Olyan film, amely után talán más szemmel nézünk a tükörbe , hajjal vagy anélkül.
A Van, aki kopaszon szereti első pillantásra egy egyszerű, könnyed francia vígjátéknak tűnik, de valójában sokkal többről szól, mint a hajhullásról. A film ügyesen használja a kopaszodást mint metaforát , nem a frizura elvesztése a valódi tét, hanem az önbizalomé. Zacharie története ismerős lehet bárkinek, aki valaha szembesült azzal, hogy a külseje nem felel meg egy elvárt mintának, és emiatt megkérdőjelezte saját értékét.
A humor gyakran harsány, néhol kissé túlzó, de működik, mert emberi helyzetekből fakad. A film legjobb pillanatai nem a poénokra épülnek, hanem azokra a csendesebb jelenetekre, amikor a főhős ráébred, nem a kopaszság az ellenség, hanem az attól való félelem. Ebben sokat segít
a nagybácsi figurája, aki egyszerre karikatúra és bölcs útmutató, és finoman tereli Zacharie-t az önelfogadás felé.
Ugyanakkor a film nem hibátlan. A cselekmény kiszámítható, és a romantikus szál nem mindig elég mély ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen. Néhány mellékszereplő inkább funkciót tölt be, mint valódi karaktert. Mindezek ellenére, szerethető alkotás. Nem akar világot megváltani, de könnyed stílusban beszél egy sokakat érintő, mégis ritkán kimondott félelemről. Olyan film, amely után talán más szemmel nézünk a tükörbe , hajjal vagy anélkül.