Szia Filmbarbár! Én rendszeres moziba járó vagyok. Tavaly 29 filmet néztem meg moziban. Azért tudom visszakeresni, mert minden filmről, amit megnézek, szoktam írni hosszabb-rövidebb elemzéseket, véleményeket vagy kritikákat (terjedelemtől és részletességtől függően nevezem ezeket egyiknek vagy másiknak). Ami kérdésedet és felvetésedet illeti: ha az utóbbi egy évet nézem (nem 2023-at, hanem a tavaly nyártól idáig tartó időszakot), alig 4 film maradt emlékezetes számomra: az Oppenheimer (tavaly júliusban), Az Alkotó (tavaly októberben), a Semmelweis (tavaly decemberben), és idén egyetlen filmként eddig a Dűne 2 (márciusban). Ebből ki is derül, hogy tényleg nem sok a maradandó alkotás a mozikban. A jelzett időszakban ugyanis (tavaly július 20 és idén július 20 között) 26 moziban megtekintett filmből csak 4-et tudtam kiemelni. (Talán még a Napóleon lehetett volna az ötödik, ha nem cseszi el Ridley Scott ezzel az idióta Napóleon-ábrázolással.) Tehát igaz, hogy lehetnének tartalmasabb és színvonalasabb alkotások is. Viszont a filmkészítők látják a számokból, hogy milyen típusú filmekre ülnek be. Ha megtekinted a listát, elég lehangoló. (Csupa animáció, meg látvány-gagyiság.) Vagyis ez egy ördögi kör: az emberek gagyiságokra ülnek be inkább tömegével, így egyre több ilyet gyártanak, ami miatt a nézőszám megreked egy szinten.
Ma is készülnek jó filmek. Csak a jó és gagyi aránya változott sokat az utóbbi 30 évben.
Szia, köszönöm a véleményed. Igen, kétségtelenül az a dolog egyik oldala, hogy a készítők látják, mire fogékony a nép (a művészfilmek sosem voltak túl népszerűek, de ha belegondolok abba, hogy hány klasszikust láthattak anno tömegek a mozikban... és itt nem művészfilmekre gondolok, „csak” pl. olyan alkotásokra, mint a Volt egyszer egy Vadnyugat), a másik viszont az, hogy aki szereti a mozit, az nem nagyon tud miből választani. Bár én 84-es születésű vagyok, de ahogy bogarászom a régi újságok mozirovatát, számomra úgy tűnik, hogy annak idején mintha gazdagabb lett volna a választék. Ha valakinek nem tetszettek a szovjet, lengyel vagy román drámák, beülhetett egy olasz westernre, egy francia vígjátékra vagy egy NDK (esetleg NSZK) krimire, egy-egy amerikai sci-fire vagy japán szamurájfilmre. És ehhez még nem is kellett feltétlenül művészmoziba mennie. Manapság viszont 90%-ban amerikai filmek jönnek, ezeknek a jelentős része is valami szuperhősös történet. Nyilván régen is sok volt a középszerű vagy gyenge film a mozikban, amiket ilyen-olyan okokból vetíteni kellett, de arra azért kíváncsi lennék, hogy pl. az általad említett 4-5 film közül hánynak lesz évtizedek múlva is akkora rajongótábora (vagy hányan fognak akár csak emlékezni is rájuk), mint mondjuk a Leone-westerneknek vagy az Alien-filmeknek. Nekem néha az az érzésem, hogy lesznek olyan évek – vagy akár évtizedek –, amelyekből alig-alig fognak emlékezetes filmek fennmaradni.
Én kicsit öregebb vagyok nálad (cirka 11 évvel), és gyerekkoromtól moziba járóként élem az életem. Ilyen családban nőttem fel, a szüleim kicsi koromtól vittek moziba. Én emlékszem a 80-as évek nagy mozisikereire, és ezek közül sok még ma is a kedvencem. De mondok valamit. Amikor nem régiben a mozis klub megkért arra, hogy szedjem össze a 12 kedvencemet (és írjak is ezekről), nagy meglepetésemre, amikor összeállítottam a listát, a 12-ből 5 is olyan film lett, ami 2000 után készült. (Mint a 2011-es Életrevalók. Hogy csak egyet említsek.) Így tehát azt mondom: régen nagyságrendekkel kevesebb filmet gyártottak (főleg a 80-as években), de azoknak 50-60 százaléka volt jó, ma tízszer hússzor több film készült, de azoknak 10-15 százaléka színvonalas. Gondolom, sejted, mire akarok kilyukadni: kb. ugyanannyi. :)
A haldokló moziiparról szóló fórumtéma ihlette a kérdésemet, egyébként az ottani kommentemben le is írtam, hogy szerintem mintha egyre több lenne a gagyi a mozifilmek között. Szívesen beszélgetnék erről, hogy kinek mi a meglátása a témával kapcsolatban. Én úgy látom, hogy a moziipar részben azért is haldokolhat, mert nagyon a tömegtermelésre és a sablonosságra álltak rá az alkotók, kevés az eredeti ötlet és az eredeti forgatókönyvíró/rendező. És ha az alkotók nem tisztelik sem a filmművészetet, sem a nézőket, úgy túl sok jót nem lehet várni. Azért évtizedekkel korábban is sok volt a kommersz, illetve a kevésbé értékes mű, de valahol félelmetes belegondolni, hogy hány kiemelkedő film juthatott el akár a vidéki nézőkhöz is, hány filmnél olvashatunk olyat különböző felhasználóktól, hogy „én ezt évtizedekkel ezelőtt láttam itt meg ott a moziban, és örök élmény maradt”. Vajon a jelenkori filmek közül hányra lehet majd emlékezni évtizedek – vagy akár évek – múlva, hány lesz közülük örökzöld? Lehet, hogy csak én vagyok túlságosan pesszimista, de kíváncsian várom az ötleteket, tippeket, akár konkrét filmcímeket is, hogy szerintetek a modern filmek közül melyeket nem fogják elfelejteni.