A 20. századi nők című filmdráma három olyan nő életével ismerteti meg a nézőket, akik az 1970-es években a szabad szerelem révén új szemszögből kezdenek a világra, s eddigi életükre tekinteni.
(erare)A 20. századi nők című filmdráma három olyan nő életével ismerteti meg a nézőket, akik az 1970-es években a szabad szerelem révén új szemszögből kezdenek a világra, s eddigi életükre tekinteni.
(erare)Ennek a filmnek a cselekménye rendkívül finomra van hangolva. Nem siet el semmit sem, bizonyos jelenetek azonban meglepően intenzívek tudnak lenni. Teljességében így nehéz is lenne beszéni róla, mivel annyira mozaikszerű a történet felépítése, hogy talán inkább egy kaleidoszkóphoz hasonlítanám, bár ez sem lenne találó, hiszen vannak olyan filmek, amelyek sokkal jobban, és persze ténylegesen alkalmazzák ezt a technikát. Mindenképpen fontos megjegyezni azonban, hogy olyan szituációk elé állítja a karaktereket a történet, amellyel valószínűleg mi magunk sem tudnánk mit kezdeni. Nincsenek valódi, igazán jó válaszok, és ezt érzékelteti a film. Főként, ha három generáció közti szakadékot szeretnénk szemléltetni. Ez szívfacsaró, ugyanakkor nagyon szívmelengető érzés az is, hogy ez a szakadék nem az egymást meg nem értésére építkezik, hanem épp ellenkezőleg, ennek szándékára. Amondó vagyok, hogy bármennyire is "nehezen nézhető" a 20. századi nők, tegyen egy próbát vele bárki. Jó eséllyel tanulságos lehet.
Nem volt semmi ami rontott volna a film fokozottan kiemelkedő hangulatán. Csodásan tökéletes lett a film és nagyon rendben volt. Nekem itt külön tetszett a zenei világ.
Remek alakításokat láthattunk a filmben, ami az egyik kedvencem lett. Többféle korosztály képviselteti magát a filmben ez külön tetszett. Jó a humora is.
Elképesztő színészi alakításokról van szó. Nagyon nagy átéléssel adta át mindazt, amit azt hiszem, hogy nőként minden nap megélhet az ember.
A film összbevétele 7 214 806 dollár volt (imdb.com).
Dorothea paradoxona: Ha azon tűnődsz, hogy boldog vagy-e, az egy nagyszerű lehetőség a depresszióhoz.
Apróbb baki, hogy amikor Dorothea a fiával, Jamie-vel a részvényportfóliójáról beszél, az NYSE részvényárfolyamait tizedesjegyben idézve, és ekkor a film szerint 1979-ben vagyunk. Az Egyesült Államokban azonban csak 2000-ben került sor a tizedes árfolyamra váltás a töredékes részvényárakról. Nem túl nagy hiba, de aki foglalkozik ezzel a témával, vagy jártas a tőzsde világában, annak ez feltűnik.
A próbák során a szereplőket arra ösztönözték, hogy hozzanak be olyan zenét, amelyről azt hiszik, hogy a szereplőik hallgatnák. Aztán, hogy a szereplők közötti ismerkedést elősegítsék, egy táncos mulatságon kellett részt venniük, ahol az egyetlen szabály az volt, hogy mindenkinek táncolnia kell mindenkivel, és nem számít az, hogy milyen dal szól közben.
Mike Mills rendező elmondása szerint a filmje önéletrajzi ihletettségű, melynek történetét jórészt gyerekkori emlékei ihlettek.