A jövő kezdete

Valami elképesztően nagy gyomrost kap a néző a film végén. Vajon hogy fog leülepedni? Le fog egyáltalán? Ez az alkotás megfogott és nem ereszt, pedig túl vagyok több ezer filmen, amit eddig láttam a 45 életévem alatt. Ez nem egy csöpögős történet. Fel kell kötni a Liberót, mert úgy megérint. Ha elkezdeném írni, hogy a rendező, a forgatókönyv, a színészek zseniálisak, szinte eltörpülnek a mellett, amit nyújtott a film, holott ezek mind-mind elemei. Aki olvassa ezeket a sorokat, adja tovább három embernek, hogy nézze meg ezt a filmet. De nem kell belehalni, hogy mindenáron.

Emlékezetes film, a „Hatodik érzék” kisfiúja (Haley Joel Osment, milyen ronda felnőtt lett belőle!) ebben a moziban a 11 éves Trevort alakítja. A filmes oldalak sok hozzászólója a világ legjobb filmjének értékeli, ez azonban erős túlzás. Egyszer nézh... Többető, elsősorban a kissrác miatt, meg Kevin Spacey is nagyon jó benne. A vége erős túlzás. Az utolsó jelenet pedig a gyertyás felvonulással az amerikai filmgiccs típikus példája. Helen Hunt játéka nekem nem tetszett.

Elgondolkodtató, érzelem gazdag film arról, hogy a sanyarú emberi sorsokat, egy jó cselekedettel meg lehet-e változtatni és milyen hatást gyakorol arra aki azt kapja és ha még háromszor tovább is adja és azok még tovább... Nem olyan meseszerű a történet, de meglehetne fogadni az ötletet.

Megható de könnyen felejthető egyszerű kis film. Van benne üzenet és a szereplők is szimpatikusak.

Nem is tudom már, hogy hányadszorra nézem meg ismét ezt a filmet, de valahogy mindig visszatérek ide. Ezidáig elkerülte a figyelmemet, hogy megosszam a gondolataimat a filmmel kapcsolatosan, de most mégis megteszem. Lehet, hogy furának hangzik, de a ... Többkisfiú története egyfajta párhuzamot indított el az én megélt sajátos történésemmel kapcsolatosan is, például azt, hogy régebben én is befogadtam egy hajléktalant a lakásomba, ámbár nekem nem volt házi feladatként feladva semmilyen hasonló feladat, igaz, én akkor idősebb voltam, mint tizenkettő. Akkoriban vezérelt valami, valami megfoghatatlan, ami arra ösztönzött, hogy segítsek másokon, tegyek valami olyat, amivel talán picivel jobbat tehetek másokért. Most, hogy ezt emberi szeretetből, sajnálatból, megértésből, jó szándékból tettem, az most igazán nem is lényeges, egyszerűen akkor így éreztem, ezt tartottam helyesnek. Valami oknál fogva hajtott a vágy, hogy ezt megtegyem. Persze azóta is néha kísért a gondolat, hogy megfelelően és jól cselekedtem-e, tettem-e esetleg olyat, amitől az a szegény jó ember jobb, biztosabb útra tér majd. Érdekes, hogy később egy híradóban láttam őt, amikor a hajléktalanokat mutogatták éppen. Azóta sajnos nem találkoztam vele, még a nevére sem emlékszem, nem tudom, hová tűnt, igaz, nem is kerestem, mert Budapestről elkerültem. Ergo, eszem ágában sincs sztorizgatni, csak ez most valahogy előjött belőlem, sajnálom. Azóta néha eszembe jut, hogy esetleg elérte őt a változás szele, javult-e esetleg a helyzete, élete… Volt még pár hasonló dolog az életemben, de most azt itt nem firtatnám, inkább írok pár gondolatot a filmről. A film főszereplője, Trevor zseniális és szívhez szóló alakítást nyújtott, nem beszélve az igen kiemelkedő gyerekszínészi tehetségéről, amit már sok filmben bizonyított, mint pl. a Segíts, Mumus!, a Hatodik érzék, az A.I. – Mesterséges értelem, a Leharcolt oroszlánok. Kevin Spacey alakítása pedig könnyedén kivívja a méltó elismerést, amit rá testáltak. A történet kicsit ambivalens gondolatot ébreszt, hogy a kisfiú vajon képes lesz-e olyan magasztos dologra, hogy megalkossa a tökéletes világot, vagy kudarccal párosul annak megvalósítása. Iszonyatosan nagy terhet és megpróbáltatást vesz magára azzal, hogy kitalálja az add tovább játékot, aminek persze fele sem tréfa, és elindít vele egy olyan lavinát, aminek semmi és senki nem tud majd útjába állni. Az a tudat, hogy meg tudunk-e birkózni a kivívott szerepjátékokkal, történéssel, amit a film nyújt mindvégig, az megint csak a nézőn múlik majd, hogy milyen gondolatokat, érzéseket fog az egyénben generálni, amivel nem biztos, hogy tud valamit is kezdeni. A fináléba érve számomra megindító üzenete van annak, amit Trevor mond Chrisnek az interjú alatt, ami szó szerint így hangzik: „Vannak, akik megijednek attól, hogy másképp is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira szar. Vannak, akik úgy hozzá szoknak a dolgokhoz, még a rossz dolgokhoz is, hogy nem mernek változtatni; az olyan emberek feladják, és ha ők feladják, mindenki veszít.”