A rózsák háborúja (1989)

Számomra egy igazi klasszikus, amit rendszeresen, 4-5 évenként megnézek. Jó színészek, jó sztori és az eltelt 30 év dacára is frissnek ható poénok. A filmben lévő fekete humor nagyon kemény néha és elgondolkoztató, hogy valóban mennyit is kell dolgozni egy házasságon 10-15 év után. 8/10

Ebben a filmben nem éreztem, hogy jól működött volna a kémia Turner és Douglas között, úgy mint a Smaragd románcában, vagy annak folytatásában. A film lassan indul be, vontatott, mire eljut a csúcspontig, ahol kezd végre izgalmassá és eseménydússá válni, ahogy megpróbálják egymást kitúrni a házból.

Iszonyat beteg pszichológiai thriller - én imádtam. Nagyon érzékletesen bemutatja, hogy milyen az, amikor a bosszú eluralkodik a józan ész fölött, és azt is, ahogy egy vitában tulajdonképpen az esetek többségében megvan a maga igazsága, és mi történik akkor, ha nem vagyunk hajlandóak ezt észrevenni.

Jó nagy fekete komédia, ami arról szól, hogyan, mely pontokon csúszhat el két ember kapcsolata. A férj aki csak a munkamániájával törődik, és igazán nem figyel a feleségére, az asszony aki eleinte háttérként mindent megtesz egy szép otthon megteremt... több»éséért ideális kiindulópont lehetne. A filmben kiderülnek a személyiségbeli különbségek is, elég humoros köntösbe ágyazva. Tanulságos, vicces elrettentő probléma lehet a válni vágyóknak, akik valaha is látják ezt a filmet. Szomorú vég, de ahogy Danny De Vito is kimondta a filmben, itt csak veszíteni lehet ebben a formában.

Igazi, megfogó dráma. Michael Douglast nem ebben a szerepben szoktam meg, de jól alakít és igazán jól sikerült a film. Életszerű, reális dolgokat váalsztott alap témájául. Élettel teli, pörgős film.

Dráma kategóriában a legjobbak között van. elgondolkodtató érzelmekre ható dráma reális történettel, kiváló színészekkel. Nyers, szókimondó, reális.

Nagyon nem tetszett, lehetséges, hogy azért sem, mert mindenhol vígjátékként van feltüntetve, holott ez egy dráma, ami a vég felé egyre inkább pszichológiai thriller, ahogyan azt előttem is írták. Ha ezt tudom, nyilván máshogy állok hozzá. Így viszon... több»t: undorító volt látni, hogy két, korábban egymást szerető ember annyira lealacsonyodik, hogy akár képesek lennének meg is ölni a másikat, csak azért, hogy az övéké legyen a ház. Lehet nekem ilyen gyenge a gyomrom, de az a gyűlölet, ami a két szereplőt övezi (főleg a nőt) szörnyetegekké teszi őket, akik csak a rosszra tudnak emlékezni a múltból, a szép emlékekre nem. Oké, elrettentő példa a válni akaróknak, ahogy az kiderül, csak az a baj, hogy a film csak egy alternatívát mutat be, de azt teljesen általánosítja, mintha minden válás ennyire drasztikus és gyilkos lenne. Aki drámát vár, nézze bátran, aki vígjátékot, annak biztosan nem ajánlom.