A rózsák háborúja

A valódi rózsák háborúja a XV. századi Angliában szintén egy család harca volt. A fehér és piros rózsa a brit uralkodóház két ágát szimbolizálta, akik egymás ellen harcoltak a trónért. A Danny deVito rendezte filmben egy megromlott házasság adja a sz... Többembenállás alapját. A történet fekete humorral mutatja be, hogy meddig fajulhat két ember kapcsolata, akik sem együtt maradni, sem elválni nem akarnak. A vicces jelenetek mögött ott lappang a gyűlölet és szeretet furcsa keveréke is. Érrékelésem három csillag.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Jópofa film. Ha szereted az olyan filmeket, mint az Elvált nők klubja vagy a Jól áll neki a halál (amik kábé „egyidősek” is ezzel a filmmel), akkor ezt is fogod szeretni. Mivel még az előző évszázadban készült, ezért nincs benne semmi nyálasság meg e... Teljes kritika

Na, először is, a 2025-ös remake sokkal élvezhetőbb, jobb lett. De nem akarok igazságtalan lenni, az 1989 körül készült filmek többsége mára már nézhetetlen, ez meg ahhoz képest technikailag nézhető. Viszonylag. A közel 120 perces film első 80 perce ... Teljes kritika

Danny DeVito rendezésében egy sötét humorú, fekete komédia, amely a házasság szétesésének és a válás eldurvulásának groteszk végleteit mutatja be. A film stílusa provokatív, időnként abszurd, és érzékenyen karikírozza a házasság harcait, miközben lát... Többványos és ötletes vizuális eszközökkel teremti meg a fokozódó feszültség hangulatát. A cselekmény Oliver (Michael Douglas) és Barbara (Kathleen Turner) kapcsolatának teljes széthullását követi nyomon, ahol mindketten képtelenek engedni az anyagi javakról és büszkeségükről. Douglas és Turner brillíroznak a cinizmusig élezett szerepeikben, remekül működik köztük a dinamikus, de romboló páros kémia, míg DeVito mellékszereplőként is fontos súlyt ad a történetnek. A forgatókönyv Warren Adler regényét adaptálva találóan váltogatja a groteszken és a drámán alapuló jeleneteket, a rendezés pedig biztos kézzel adagolja a hangulatváltásokat. Objektíven egy markáns, tabudöntögető szatíra, szubjektíven elgondolkodtató, de néha nyomasztó is lehet – főleg azoknak ajánlott, akik kedvelik a fekete humort és az emberi kapcsolatok sötétebb oldalát is hajlandók feltérképezni.

Ebben a filmben nem éreztem, hogy jól működött volna a kémia Turner és Douglas között, úgy mint a Smaragd románcában, vagy annak folytatásában. A film lassan indul be, vontatott, mire eljut a csúcspontig, ahol kezd végre izgalmassá és eseménydússá válni, ahogy megpróbálják egymást kitúrni a házból.

Számomra egy igazi klasszikus, amit rendszeresen, 4-5 évenként megnézek. Jó színészek, jó sztori és az eltelt 30 év dacára is frissnek ható poénok. A filmben lévő fekete humor nagyon kemény néha és elgondolkoztató, hogy valóban mennyit is kell dolgozni egy házasságon 10-15 év után. 8/10

Iszonyat beteg pszichológiai thriller - én imádtam. Nagyon érzékletesen bemutatja, hogy milyen az, amikor a bosszú eluralkodik a józan ész fölött, és azt is, ahogy egy vitában tulajdonképpen az esetek többségében megvan a maga igazsága, és mi történik akkor, ha nem vagyunk hajlandóak ezt észrevenni.

Jó nagy fekete komédia, ami arról szól, hogyan, mely pontokon csúszhat el két ember kapcsolata. A férj aki csak a munkamániájával törődik, és igazán nem figyel a feleségére, az asszony aki eleinte háttérként mindent megtesz egy szép otthon megteremt... Többéséért ideális kiindulópont lehetne. A filmben kiderülnek a személyiségbeli különbségek is, elég humoros köntösbe ágyazva. Tanulságos, vicces elrettentő probléma lehet a válni vágyóknak, akik valaha is látják ezt a filmet. Szomorú vég, de ahogy Danny De Vito is kimondta a filmben, itt csak veszíteni lehet ebben a formában.

Igazi, megfogó dráma. Michael Douglast nem ebben a szerepben szoktam meg, de jól alakít és igazán jól sikerült a film. Életszerű, reális dolgokat váalsztott alap témájául. Élettel teli, pörgős film.

Dráma kategóriában a legjobbak között van. elgondolkodtató érzelmekre ható dráma reális történettel, kiváló színészekkel. Nyers, szókimondó, reális.

Nagyon nem tetszett, lehetséges, hogy azért sem, mert mindenhol vígjátékként van feltüntetve, holott ez egy dráma, ami a vég felé egyre inkább pszichológiai thriller, ahogyan azt előttem is írták. Ha ezt tudom, nyilván máshogy állok hozzá. Így viszon... Többt: undorító volt látni, hogy két, korábban egymást szerető ember annyira lealacsonyodik, hogy akár képesek lennének meg is ölni a másikat, csak azért, hogy az övéké legyen a ház. Lehet nekem ilyen gyenge a gyomrom, de az a gyűlölet, ami a két szereplőt övezi (főleg a nőt) szörnyetegekké teszi őket, akik csak a rosszra tudnak emlékezni a múltból, a szép emlékekre nem. Oké, elrettentő példa a válni akaróknak, ahogy az kiderül, csak az a baj, hogy a film csak egy alternatívát mutat be, de azt teljesen általánosítja, mintha minden válás ennyire drasztikus és gyilkos lenne. Aki drámát vár, nézze bátran, aki vígjátékot, annak biztosan nem ajánlom.