Kubrickhoz meg kellett érnie a világnak. A mondanivalója mindig olyan súlyos, és ahogy ezt teszi, annyira erőteljes, hogy lehetetlen lenne nem adni neki egy helyet a méltán híres emberek csarnokában. Nem a sztori eredetiségétől lesz olyan jó ez a film, hanem az ő fekete humorától és szigorú fókuszától.
Nem mondanám realisztikusnak, inkább hiperrealisztikus szürrealizmusnak. Akárhogy is, pszichológiai hadviselése és erőteljes látványereje elvitathatatlan.
R. Lee Erneyt erre a szerepre teremtették. A többi filmjében is általában katonai alakok formál meg, de egyik se olyan kíméletlenül hiteles, mint ez. Alig bírtam elaludni aznap este, amikor láttam a filmet, őt láttam magam előtt. Kubrick egyik legjobb döntése volt, hogy neki adta ezt a szerepet.
A háborús brutalitás megjelenítésének iskolapéldája ez a film. Egyáltalán nem öncélú, és azt sem érzi az ember, hogy fiktív. Annyira nyers és valós, hogy szinte a karosszékből is átélhetővé teszi a háború poklát. Lehetetlen semlegesen maradni, felkavaró jelenetei még évekig elkísérnek.