A film összbevétele 39 200 000 dollár volt (imdb.com).
Az Annie Hall-nak köszönheti Woody Allen első (és eddigi utolsó) Legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díj jelölését.
Az eredeti tervek szerint a főhős, Alvy látomásszerű álomképeket látott volna időről időre. A tervek között szerepelt egy utazás a náci Németországba, az édenkertbe, de egy szürreláli kosárlabdmeccs is szóba került a New York Knicks és ismert filozófusok, többek között Nietzsche és Kierkegaard között.
Az egyik kimaradt jelentben Alvy és Annie egy gyilkosság zemtnújává válik, ezt követően a páros izgalmas nyomozásba kezdett volna. Az ötletet végül nem a kukában landolt, ez lett a Rejtélyes manhattani haláleset című film alapja, amiben Woody Allen és Diane Keaton újra egy párt alkotnak.
Az eredeti tervek szerint a film címe Anhedonia let volna, amely egy mentális rendellenesség. Az anhedoniában szenvedők képtelenek boldogságot érezni. A studio hamar ráébredt, hogy nehéz lesz a filmet ezzel a cmmel népszerűsíteni, éppen ezért újságrókat béreltek fel, akik országszerte cikkeket jelentettek meg az anhedóniáról. “Anhedónia tombol New Yorkban,” ilyen, és más ehhez hasonló cikkek jelentek meg amerikában. A kampány mindösszesen egymillió dollárt emésztett fel, ám végül a Woody megváltoztatt a film címét.
Bár a legtöbb kimaradt jelenetet Woody nagyon sajnálta, az egyiktől nagy örömmel szabadult meg, olyannyira, hogy New York egyik csatornájába hajította a vonatkozó szövegkönyvet. Ebben a jelenetben Alvy Annie után epült volna szerelmet vallani.
Annie Hall ruháit Diane Keaton szolgáltatta, hiszen a színésznő eleve így öltözködött akkoriban. A film stylist-ja nem volt elragadtatva attól, hogy egy főszereplő nő férfi ruhákban (kalap, nyakkendő, mellény stb.) jelenik meg, de végül ő maradt alul a vitákban. Még szerencse, ugyanis a film meghatározt a hetvenes évek végének női divatát.
Az eredeti forgatókönyv szerint a film játékideje meghaladta volna a három órát. Bár több jelenetet le sem forgattak, az első vágás után még mindig ötven perccel volt hosszabb a film, mint a végleges változat. A sok kurtítás cseppet sem volt Woody ínyére.
A rajongók és a kritikusok elismerésének ellenére Woody Allen elégedetlen volt a filmmel, ugyanis szerinte túl sok jelenet maradt ki a műből, ami így csupán a két főszereplő szerelmi viszonyának bemutatásár korlátozódik.
A helyszíntől függően változik a látványvilág.
A pszichiáteres duplajelenetben nem megosztott képernyőt látunk, hanem egy szoba be van rendezve két részben és egy vékony fal van közéjük húzva.
A főcím és a stáblista alatt nem szól zene, ami Ingrid Bergman hatása.
A rendező összejött a forgatáson Stacey Nelkin-nel.
Sok jelenet kimaradt a filmből, pl amikor egy közlekedési lámpa utasította volna Alvy-t, hogy szerezze vissza Annie-t(később bekerült az L.A. story-ba).