Annie Hall

Bizonyára bennem van a hiba, de sokszori nekifutásra (úgy 20 és 45 éves korom között) csak egyszer sikerült végignéznem az Annie Hallt, aztán azóta is hiába próbálkozom a repetával, nem megy. Agyonfilozofált nyavalygás, nyűglődés az egész. Nem köt le... Több a feszegetett téma, humorosnak sem találom. Inkább sajnálatra méltó. A Woody Allen-rajongók most talán megköveznek, bevallom, én nem bírom őt. Íróként, rendezőként talán rendben van, de a filmvásznon eléggé idegesítő figura. Bocs, ez van.

Imádom Woody Allen stílusát, filmjeit. Ez alól az Annie Hall sem kivétel, igazi klasszikus, megunhatatlan, tele jó poénokkal.

Hogyan lehet humora egy olyan mozinak, amelyben a filmvilág legmarkánsabban semmitmondó, az árnyékban elveszni látszódó – legalábbis ennek az attitűdjét felvonultató – figura a főszereplője és a rendezője (gyakran az írója is) az alkotásnak? Ez előtt... Többe Buster Keatonnal fordult elő. Meglehetősen visszás emlékek fűződnek ezen filmekhez, és a tapasztalat is azt mutatja, hogy az egyszemélyes alkotógárda úgymond nem kifejezetten a briliáns képi megjelenítések tárházát szüli meg. Persze nem utolsósorban kijelenthető az is, hogy a stílusában partvonalra sodort művek azért mindenképp rejtenek – ha nem is a széles nézőközönség számára is – valamiféle megelégedettséget [?], hogy nem a szokásos képi világot, filmes eszközöket kapják vissza. [?] Afelől nem is lehet kétségünk, hogy az Annie Hallban mindez megjelenik. Szokásostól eltérő felütések, számos, a nézőkhöz kiszóló monológ és jellegzetes, pikírt párbeszédek fémjelzik a rendező világát – és azokét, akik már a jó néhány évtized alatt hozzáedződtek. Ha azt mondjuk, hogy a történet (ha ugyan van) a mindennapok kibeszéletlen bosszúságairól, a ki nem mondott apró humorról, az össztársadalmi életérzés fenomenális érzékenységű leírásáról van szó, akkor nem sokat mondtunk az egészről. Ha a néző eltekint a modern filmes éra elfajulásától – minden értelemben –, akkor igazán kellemes kikapcsolódásban lehet része Woody Allen eme korai művét látva. A konvenciómentesség filmes tanfolyama, hogy a berögzült, értelmetlen gesztusok mögött – vagy azokat felfedve – milyen szofisztikált nevetséges helyzetek bomlanak ki. A kor nem számít – pontosabban nem repül el minden felett, tehát maradnak örök értékek – ezen a trenden belül is. Szó, ami szó, jó szívvel ajánlott többször megtekintésre is. Folytatása nem lehetséges, sem remake-je, de ezt az idő lassan bebizonyította.

Annyira béna,esetlen,és ügyefogyott Woody Allen,hogy csak szeretni lehet,és kell is,mert zseni.Egyik legjobb filmje,erősen ajánlott kategória.Idő kell,hogy ráálljunk az ő humorcsatornáira,de persze megéri.

EZ volt az elsp Woody Allen film amit láttam, és kellet kb, 20 perc, hogy megszokjam a stílusát és humorát, de utána teljesen megfogott a film, végig figyeltem a történéseket, és elgondolkodtatott a végén. Ez egy időtlen film, mindegy mikor nézi a ember, mindig lesz mondanivalója a számára

Ez az a film, amit annak is látnia kell, aki egyébként falra tudna mászni Allen stílusától. Igazi klasszikus, megunhatatlan, tele olyan szituációkkal és dumákkal, amik mára a filmtörténelem részét képezik. Egyetlen dolog ront csak az élményen - surpr... Többise, surprise - a magyar szinkron. Kern András mindig is tökéletes választásnak bizonyult Allen szinkronhangjaként, nem is ezzel van itt a probléma, hanem a több, mint 100 félrefordítással a játékidő alatt. Szóval azt javaslom, mindenki nézze meg egyszer magyarul a szinkronhangok miatt, és egyszer angolul (akár felirattal, készült hozzá jó) a szöveghűség miatt.

Woody Allen Oscar-díjas vígjátékklasszikusának bemutatójára éppen negyvenöt évvel ezelőtt került sor 1977-ben. Az Annie Hallt viszont nem csak e miatt érdemes újra és újra elővennünk. A film a hosszú évtizedek távlatából sem vesztett értékéből, ma is... Több épp olyan szórakoztató és érzelmes, mint bemutatása idején volt. Allen rendezése több szempontból is kiemelkedő és időtálló. Az Annie Hall ugyanis olyan szerzői látásmódú romantikus komédia, amire kevés példát találni a műfaj története során. Másrészről Allen rendezői karrierjében is komoly változást hozott. Míg az alkotói pálya korai vidám műveit az önfeledt poénok és a kizárólag azokat szolgáló vizuális megoldások jellemezték, addig az Annie Hall olyan választóvonalat jelentett, mely után a nagyobb érzelmi mélységű, modern filmes hatáskapcsolatokat felsorakoztató, valamint hosszú beállításokat előnyben részesítő, drámaibb művek követtek. Az "egyszerű" vicces filmek és a drámaibb darabok kettőssége pedig azóta is Allen szerzői hozzáállásának két váltakozó pólusát képviselik. A két ellentétes attitűd összefonódása mégis az Annie Hall szívmelengető történetében működik legkiforrottabban.

Talán nem láttam ennél jobb filmet. Még most is hihetetlenül modern ötletek vannak benne és nem tudom elképzelni, hogy látnám a hetvenes években. 5 Oscaar díjat nyert a film, és ahogy szokásos, Woody nem vette át a díjakat mert utálja Hollywoodot. Di... Többane Keaton a filmnek köszönhetően szupersztár lett, és teljesen új divat mániát indított. Azok voltak az egyetlen idők, amikor mindenki úgy akart kinézni, mint egy entellektüel - mostani hipszterek picit hasonlítanak ahhoz a divathoz. Ha egy tökéletes filmet akartok látni, amely vicces, romantikus, modern, elgondoltató - nézzétek meg Annie Hall-t.

Zseniális film. Imádom Woody Allen neurotikus stílusát és különleges humorát. Nagyon érzékletesen és fantasztikus poénokkal mutatta be az akkori New York-i entellektüellek, értelmiségiek, művészlelkek életét.

Egész jó, humoros és klasszikus vígjátékfilm. Nekem kicsit soknak tűntek a párbeszédek ugyan, de azért ettől nem nevezném rossznak a filmet. Összefoglalva: egy egészen jó, klasszikus Woody Allen vígjátékfilm.

Nem szeretem Woody Allent, de ez a film kellemes. Kellemesen humoros, leköti a figyelmet és igencsak tanulságos, elgondolkodtató. Szinte bármikor újranézhető, mert mindig ad valami mást, valami újat. Lehet h mégis szeretem egy kicsit Woody Allent.

Időtálló, klasszikus vígjáték, ami a mai filmek között is megállja a helyét. Magával ragadó, vicces, végig pörgős film. Woody Allen hozza a formáját, jól alakít!

Ezt a filmet először gyerekfejjel láttam, és semmit nem értettem belőle. Aztán jött a kamaszkorom filmvilága starwarsostúl, terminátorostúl, miazmás... A harmincas éveimben fedeztem fel újra az alkotást, és azóta (rendszeresen?!) megnézem (évente 4-5... Több-ször, az tuti). Mondják, szerelmesfilm. Mondják: depressziósfilm. Az biztos, hogy én szerelmi bánatom után szerettem meg a filmet, és még depressziósabb lettem tőle. :D De tényleg! :D Így vagy úgy, aki már volt szerelmés, majd utána csalódott, ennél jobb ábrázolást még nem látott (és közben a Woody Allen-es "bölcsességen" nagyon röhögsz vagy elgondolkodsz). Igen, ez egy FILM!

Woody Allen nagyszerű színész. Ebben a filmben is hatalmasat alakított. Igazi klasszikus. Mindenkinek ajánlom.