Az utolsó esély

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Híres és rangos színészek állítják azt, hogy a negatív karaktereket eljátszani sokkal nehezebb dolog, és nagyobb színészi bravúrt is igényel. A napokban elhunyt (2025. február 26-án meghalt) Gene Hackman sok negatív karaktert jelenített meg a filmvás... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Amikor a napokban a TOP-200 kedvenc filmem listáját próbáltam meg kiegészíteni saját blogomon, felvetődött bennem az 1995-ös Crimson Tide, azaz Az utolsó esély is. Újra megnéztem hát a filmet, és megdöbbentem, hogy alaptörténete mennyire a mai világpolitikai helyzetet mutatja. Pedig akkoriban, amikor a film készült még csak 1995-öt írtunk. A cselekmény egy az egyben napjainkat idézi: Oroszország fenyegeti a világot még az atomfegyver bevetése sem kizárt. Az USA mozgósítja tengeralattjáróit, melyek közül az egyik színteret ad a film teljes cselekményének. Tony Scott bravúros filmet készített, melyhez olyan nagy színészeket "vetett be" mint Gene Hackman, Denzel Washington, Viggo Mortensen és James Gandolfini. A tengeralattjáró rádió-összeköttetése megszakad a parancsnoksággal, így nem tudják, mérjenek e csapást Oroszországra vagy ne. Vita alakul ki a kapitány (Gene Hackman) és helyettese (Denzel Washington) közt, mely a tiszti állományt is megosztja. A rendezés mesterien fokozza az izgalmakat és a két főszereplő is óriási alakít. Ennek a filmnek méltán van helye a legjobb alkotások 200-as, sőt 100-as listáján is. Értékelésem: 85%.

Meglepő, hogy a film mennyire kurrens maradt, és szinte semmit sem öregedett egyik aspektusa sem. A szereplőgárda és színészek kiválóak, a sztori konfliktusa pedig bár nem a legrealisztikusabb, mégis szépen illusztrál egy izgalmas harci dilemmát. Karaktereink két eltérő ideált képviselnek, és morális harcuk a filmet egy atomháború szintjére emeli, és a magas tét tökéletesen teszteli az etikai ellentéteket. A történet egy szép reflexió a hidegháborús fegyverkezési kényszerre és a kölcsönös elpusztítás elvére. Hol a határ a parancsok és az egyszerű katona interpretálása között? Mennyire tudjuk elfogadni, hogy egy gomb lenyomása országokat sodorhat atomkatasztrófába? Rengeteg izgalmas kérdés merül fel, a Crimson Tide több lépésben vezeti be ezeket a kérdéseket, melyek a film izgalmas fináléjában kulminálódnak, ahol magunknak is feltehetjük a kérdést, kinek van igaza, és számít-e, hogy az elveink szerint cselekedtünk, parancsot megtagadva? Emellett kiemelném, hogy a filmzene központi motívuma az egyik legjobb háborús zene, amit valaha hallottam, és hihetetlen szépen aláfesti a film mozzanatait.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

...főleg az elmúlt kb 10 év filmfelhozatala mellett... (fekáliacunami...) A főbb szerepekben mindenki hozza a tőle elvárhatót. Nem véletlenül nagy nevek. A filmben van persze néhány kapitális baromság. Ebből a legbosszantóbb a rádiószerelős szál. Hát az valami botrányos. A vége amerikaiasan nyálas. De összességében igazán jó film. Jó volt úgy megnézni, hogy alig emlékeztem rá. Így kicsit újdonságnak hatott.

A 90-es evek popcornmozijainak egy gyemantja! Remek sztori, klausztrofob helyszin, varatlan fordulatok, feszult helyzetek, egy pillanatnyi uresjarat nelkul. Kiemelkedo szineszgarda kiemelkedo alakitasokkal, a film 20 evvel az elkeszulte utan is boven megallja a helyet, sot! A lezaras pedig igazi gentleman-ekre vall.

Egy feszült kamarathriller, ahol rendhagyó módon nem az ellenségen van a hangsúly, hanem egy üzenet értelmezéséből adódó vitán és hatalmi harcon egy tengeralattjárón. Izgalmas, bár nekem a Tony Scott-féle hatásvadászat néhol sok volt.

Ez egy tök jó film volt, végig feszült és izgalmas. Gene Hackman és Denzel Washington jól hozták a karaktereket, és a dilemmák is érdekesek voltak. A zene is sokat dobott rajta, bár nem mondanám zseniálisnak, de egyszer mindenképp érdemes megnézni.

A VHS korszak egyik kedvence került újra terítékre. Emlékeimből táplálkozva egy szórakoztató filmre számítottam, és nem csalódtam! Egy végig feszült, kissé klausztrofób, izgalmas thrillert kaptam, Gene Hackman egyik utolsó nagyszerű alakításával. Faé... Többk egyszerűségű sztori, de nagyszerűen tálalva. A legjobb tengeralattjárós film számomra a Vadászat a Vörös Októberre és a Das Boot. De Az utolsó esély szorosan ott liheg a nyomukban!

Tony Scott a szórakoztató popcornmozik egyik igazi nagyágyúja volt. Jó érzékkel nyúlt az alapanyagokhoz, és tény, hogy néha kissé bugyutának hathatnak filmjei, illetve pár gyengébb darab is becsúszott munkásságába, mégis egy emlékezetes életművet tud... Teljes kritika

Ritka izgalmas film, az egyszer biztos. Nem a kedvenc zsánerem a háborús/katonai film, de persze néha meg-megnézek egyet-egyet. Ez olyan, hogy biztos megnézem még újra. :) Az a párbeszéd a háborúról Hackman és Washington között mindent visz. :)

Az egyik kedvenc tengeralattjárós filmem a klasszikusok közül. Okosan felépített történet, első osztályú színészgárda és kiváló zene jellemzi ezt az alkotást. Gene Hackman és Denzel Washington között végig érezhetően vibrál a levegő, remekül hozzák a... Többz antagonista páros szerepét. Hans Zimmer aláfestése újfent telitalálat, rendkívül jól illeszkedik a film feszült hangulatához.

Aki szereti a jó filmet kine hagyja. 1.5 óra tömény izgalom garantált.

Jó kis film volt, bár a legtöbb tengeralattjárós klasszikus mögött elmarad szerintem. Nekem a Vörös Október a kedvencem ebből a kategóriából, de igazából ez sem rossz, az egyik utolsó ilyen típusú film.

Nagyon jól összerakott akciófilm, baromi jól fel van építve a feszültség, és a karakterek is egészen jól ki vannak dolgozva. Szeretem az ilyen típusú filmeket és szerintem ebből a kategóriából ez az egyik legjobb. Abszolút ötös!