Benjamin Button különös élete

Tipikusan olyan film, amelynél, ha valakinek nem tetszik az alapkoncepció, annak az egész film sem fog bejönni. Ebben a konkrét esetben számomra túl zagyva az alapfelállás: egy ember, akinek az élete éppen fordítva pereg, mint a többieké. Benjamin Button (Brad Pitt) öregemberként jön a világra (80 éves testben), majd fokozatosan lesz egyre fiatalabb, végül kisgyermek, és legvégül egy baba, aki kipurcan csecsemőként. Groteszk, elvont és totális sületlenség. Persze még a legnagyobb kuszaság is eladható jó színészekkel és látványvilággal. Biztos, hogy nem én vagyok ennek az egésznek a célközönsége, engem inkább bosszantott.

Nem egy rossz film, de van David Finchernek ennél sokkal jobb filmje is. Kicsit giccses és szentimentális, viszont nagyon ötletes alkotás. Az öregedést és az elmúlást mutatja be úgy, hogy a főszereplő visszafelé öregszik. Vannak benne megható jelente... Többk és a zenéje is gyönyörű. Nekem a szereposztás is bejött, érdekes volt látni Brad Pittet öregapóként.

Brad Pitt itt nagyon meglepett, nem szerettem a filmjeit de ez tuti királyra sikeredett. A legtöbb elem amit használtak benne szinte kiváló szintet ütött meg és nem éreztem egy percig se az unalom szikráját sem. Nem is gondoltam az elején, hogy ennyire szuper lehet.

Groteszk történetet mutat be a Benjamin Button különös élete, és bár vannak benne nagy alakítások, az ember nehezen tud elvonatkoztatni attól, hogy alapvetően egy teljes zöldséget néz az öregen megszülető, majd folyamatosan fiatalodó végül csecsemőként elhalálozó Brad Pittről. Egyetlen egyszer láttam nem mostanában, csak azért ragadtam most billentyűt, mert egy ismerősöm kikérte a véleményemet. És ha már neki megírtam róla, úgy döntöttem, itt is ejtek pár keresetlen gondolatot a filmről. Ami tetszett benne, az David Fincher rendezése, mely szerintem egészen kivételes. Ahogyan szinte minden filmje egyébként. Nagyot alakít Brad Pitt is, és dicsérni lehet Julia Ormondót is. Akkor miért is három csillag? Azért, amit a legelején írtam: mert mégis csak egy groteszk sztori, tökéletes képtelenség. Ez pedig olyan, mint a világ legjobb pacalpörköltje: hiába készítik el neked a földkerekség legjobb pacalját, ha alapvetően magát az ételt nem szereted. Számomra az, ami ennyire groteszk, az már nem jön be. Ez van.