Casablanca (1942)

Legendás. Varázslatos. Egyedi és megismételhetetlen. Az a mozdulat, ahogyan Bogart rágyújt a filmben, vagy az a kecses, törékeny mozdulat, ahogy Bergman félszegen rápillant... Látni kell.

Ez volt az a film ahol megismerhettem Humphrey Bogart játékát és azt kell mondjam, hogy magasan a legjobb színész ebben a filmben. Tökéletesen illik rá a szerep és ez nagyon jól állt a filmnek.

Szinte új filmként néztem meg a színezett változatot, elsősorban a színészek, másrészt a kedvelt magyar szinkronhangok (Kálmán György, Váradi Hédi, Avar István, et al.) miatt. Minden tekintetben élmény volt, igazi filmklasszikus, nálam helye van a top tenben! Örülök, hogy megszereztem. Bergman szépsége továbbra is elbűvölt.

Casablanca a második világháború idején a remény és az újrakezdés oázisa volt. Michael Curtiz filmje filmje egyfajta párhuzamot húz a filmben az akkori helyzet és a szereplők lelki állapota közt. És elég jól teszi. Igaz nem a legpörgősebb és érdekfeszítőbb film de mindenképpen az egyik kimagaslóan jó romantikus film. ÉS miért?!... Azért mert a szerelem mindenképp utat tör és ha igazán szeretünk akkor képesek vagyunk elengedni azt vagy éppen feláldozni magunkat érte. Ahogyan Rick is teszi a filmben. Szerkezeti felépítése nagyon tetszett. Aprólékosan mutatja be a casablanca-i életet és mindennapokat, a korrupciót és a németek előretörő hatalmát. Nekem kicsit lassú volt a film, de nem tartom rossznak hiszen a maga módján kiváló. Kicsit a szereplők voltak merevek még, de ezt betudtam a kínos felállásba amibe a film története kényszerítette őket. Mindenképp egy kötelező darab.

Véleményem szerint nem egy világmegváltó filmről van szó de szerencsére nem is egy átkozottul rosszról. Bőven üti az elmegy kategóriát éppen csak hogy lemaradt arról, hogy jónak számítson. Egyszer nézős típus.