Bevallom kissé féltem ettől a filmtől, hogy majd egyszerűen csak lehangoló lesz, de őszintén szólva elképesztően kellemes volt az egész. Nem az a fajta humor, amitől hatalmasakat tudtam nevetni, sokkalta inkább érzelmesebb és intelligensebb. Nagyon megérintett, és már csak ezért is csakis ajánlani tudom mindenkinek!

Kicsit beskatulyázott figurák a főszereplők, mindhárman "tipikusak", és a karaktereik se olyan jók, hogy másfél órás garantált szórakozást biztosítsanak, de ha nincsenek túlzott elvárásaink, egész kellemes, film, semmivel se rosszabb az eddigi vígjáték felhozatalnál.

Nem kifejezetten vagyok oda az olasz filmekért, de be kell látnom, a Világpolgárokban valami nagyon működött. Amolyan nagy életbölcseleti dolog becsomagolva egy szimpla vígjátékba, amit bármikor elő lehet húzni. Csak egy kicsit az az érzésem, hogy számomra ez nem volt egy többször nézhető film.

Ha mást nem is, egyfajta életérzést mindenképp közvetít Gianni Di Gregorio filmje. Teljesen átélhetővé válnak a nyugdíjasok problémái, ezáltal finoman burkolva egy kis kritika is megjelenik az aktuális (olasz) helyzettel szemben. De túlságosan egyold... több»alú az egész, mindent a három öreg szemén keresztül látunk, az ő jeleneteikre építi a film a humort, ami nem mindig jön át. Jónak tartom az alap elképzelést, bár semmiképp nem tekinthető eredetinek az ötlet, több rendező is próbálkozott már hasonló társadalmi problémák filmre vitelével. De valahogy mégis kevésnek éreztem, valami plusz még kellett volna, hogy igazán jó vígjáték lehessen belőle.