A filmhez készült egy kevésbé ismert folytatás 1993-ban Savage Vengance címen, ami csak videón jelent meg.
A film forgatását 1977 júliusában kezdték meg, és 1977 augusztusára már be is fejezték.
A film rendezője, Meir Zarchi 1979-ben feleségül vette a filmje főszereplőnőjét, Camille Keatont, de végül 1982-ben elváltak.
A rendezőt, Meir Zarchit olyan filmek inspirálták, mint az 1974-es Bosszúvágy, vagy az 1960-as Szűzforrás.
Az egyik vezető sminkes otthagyta a készülő filmet, mert állítólag nem bírta tovább az erőszakos jeleneteket.
A filmet többször is be kellett nyújtani az amerikai cenzorbizottságnak, mire számos erőszakos jelenet kivágása után végre engedélyezték a bemutatását.
1978-ban Day of the Woman címen mutatták be, de mivel kimondottan rosszul teljesített a mozipénztáraknál, a film forgalmazója megváltoztatta a címet I Spit on Your Grave-re, és 1980-ban újra bemutatásra került.
A film sorra elítélő bírálatokat kapott a kritikusoktól.
A szereplőket maga a rendező kerítette: a Backstage magazinban közreadott egy hirdetést, mely szerint 20-as éveikben járó embereket keres, akik szerepelnének egy alacsony költségvetésű filmben.
A forgatókönyvet Meir Zarchi felesége gépelte le. A nő által használt írógép végül a filmben is feltűnik, a főszereplő ezen készíti el a kéziratát.
Az alapötletet az szolgáltatta, hogy Meir Zarchi 1974-ben találkozott egy fiatal nővel, akit egy New York-i parkban erőszakolt meg és vert meg két férfi.