Drágám, a kölykök összementek

Joe Johnston rendezésében egy klasszikus családi kalandfilm, amelyben egy különc feltaláló balesetből összezsugorítja a saját és a szomszéd gyerekeit, így azoknak óriásira nőtt hátsó kertjükben kell túlélniük és hazatalálniuk. A stílus magával ragadó... Többan játékos és nosztalgikus, miközben a humor finoman, mégsem harsányan van jelen. A cselekmény dinamikus, kreatív akadályokkal teli, a fő karakterek (különösen Rick Moranis, mint Szalinski professzor) szerethetőek, a gyermek- és felnőtt szereplők között jól működik a kémia. A színészi játék színvonalas, beleértve a gyerekszínészeket is. A forgatókönyv nem túlbonyolított, lendületesen vezet a kalandokon át, a vizuális effektusok mára kissé megkoptak, de a gyakorlati trükkök ma is bájosak. Objektíven nézve egyszerű, mégis ötletes családi film, szubjektíven nosztalgikus és szerethető. Kifejezetten ajánlott a fiatalabb közönségnek és a családoknak, de a nosztalgiára vágyó felnőttek is élvezhetik.

Hú,de szerettem,és igen,picit bele is éltem magam abba a miniatűr világba.Mai szemmel kissé már mosolyogtató,de a 9o évek elején ez a film maga volt a filmes kánaán.Aranyos családi mese,jó sztorival.Ma is megállja a helyét.

Nem mai darab. Gyerekkoron egyik legkedveltebb kalandfilmje. Olyan kedves a története. Jók a gyereke is és a szinkron sem zavaró. Imádtam az óriáshangyát, meg a többit.

Gyermekkorom egyik meghatározó filmje a Drágám, a kölykök összementek. Szerencsére a varázsa nem múlt el akkor sem, amikor már felnőttként néztem újra. A maga korában szerintem igen ügyesen használta a film a technikát, amely a rendelkezésére állt. ... TöbbJó nyilván mindenki tisztában van azzal, hogy nem igazi hangyákat és skorpiókat lát, de mivel maga a történet is teljesen szürreális, így ez egyáltalán nem zavaró (hiszen elég nagy esély van arra, hogy nem él a földön olyan ember, aki összezsugorítva kalandozott végig a hátsó kertjében). Bőven van benne humor, izgalom és még drámai elemek is (csak elég Hangyócát megemlítenem) és számos aranyköpés, amely régóta a fülemben cseng (például amikor Rick Moranis közli a feleségével, hogy kidobta a gyerekeit a szemétbe). A gyerekszínészek jól tudtak együttműködni, annak ellenére is, hogy Thomas Wilson Brown-on kívül egyik sem köteleződött el a színészkedés mellett a film után), ami a felnőtteket illeti, Rick Moranis és Matt Frewer tökéletes ellenpontjai egymásnak, így remekül hozták az acsarkodó szomszédok karaktereit. Egy nagyszerű (már-már retro) családi film, ajánlom megnézésre, illetve újranézésre, senki ne ijedjen meg az óriási rovaroktól, mert ez szerencsére nem egy zsé kategóriás horrorfilm.