Egykutya

Nekem vegyes érzéseim vannak. Imádom, hogy a film mer nagyot kérdezni: milyenek vagyunk rég nem látott barátokkal, mit tűrünk el, mit takargatunk, mit jelent szembe nézni a múlttal. Viszont időnként úgy jött, mintha túlságosan direkt lenne, nincs elé... Többg finom utalás, és az előadás színházi gyökerei annyira benne vannak, hogy nem sikerült teljesen “lefölözni” a darabosságot.

Szerintem az Egykutya az a fajta film, ami még úgy is hat, hogy tudod, mire számítasz, de akkor is betalál. Jó, hogy nem próbál mindent megmagyarázni, hogy hagy kérdéseket maga után. A színészek nagyon odateszik magukat, főleg Döbrösi Laura és Bakonyi Alexa, nagyon hitelesek a karaktereik.

Számomra ez a film jóindulattal is csak egy gyenge három csillagot érdemel. A karakterek mesterkéltek, idegesítőek, a monológok pedig életszerűtlenek. Sajnos ismét elkapott az a sok hazai produkciónál tapasztalható érzés, mintha a színészek egy része... Több – tisztelet a kivételnek – csupán felolvasná a forgatókönyvet. Bár a film üzenete érthető és értékelendő, a játékidő háromnegyedénél már lestem az órát, várva a stáblistát.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A történet középpontjában négy egykori kollégiumi barát – három nő és egy férfi – áll, akik évek után újra találkoznak, hogy együtt töltsenek egy estét. A házigazda, Patika (Döbrösi Laura) meghívja Nórát (Bakonyi Alexa), Vicát (Tenki Dalma) és Hondát... Teljes kritika

Annyira idegesítettek a kusza trailerek, hogy majdnem kihagytam. Nagy hiba lett volna! Be kell ismernem, tényleg nem véletlen, hogy nem árulnak el a sztoriról szinte semmit... én sem fogok. Persze nem tökéletes film, és nem is mindenkinek fog tetszen... Többi, de kit érdekel! Akit elkap, azt nagyon el fogja találni, és tényleg egy élmény. Rég láttam ilyen megilletődött arcokat szembejönni a mozi végén.