Szerintem az Egykutya az a fajta film, ami még úgy is hat, hogy tudod, mire számítasz, de akkor is betalál. Jó, hogy nem próbál mindent megmagyarázni, hogy hagy kérdéseket maga után. A színészek nagyon odateszik magukat, főleg Döbrösi Laura és Bakonyi Alexa, nagyon hitelesek a karaktereik.
Gyerekbarát, tele színekkel és robajjal, de az élőszereplős részek (ScarJo például) nem tudnak igazán tolni a karakterükön. A digitális animációk lazák, de más nem nagyon emelkedik ki.
Kicsit túlpörgették a tini-dramatikát, de cserébe kaptunk egy olyan hullámvasutat, amit csak nyálas sorozatoknál szoktam látni. A karakterek szövege néhol túlságosan teátrális...
Számomra ez a film a vallási fanatizmus és a mentális egészség drámája, horror köntösben. Filmrajongóként lenyűgözött a korhű díszlet és a képi világ – olyan, mintha egy festményt néznék, minden beállítás kompozíció. A történet üzenete mély: elgondolkodtatott, milyen kegyetlen volt a világ a nők számára. Nem könnyű mozi, de aki szereti az elgondolkodtató filmeket, értékelni fogja.
61 Egykutya (2025)