Pókember - Irány a Pókverzum (2018)

Nem volt rossz animációs film. Bár az igazi pókembernek nem ilyen végzetet képzeltem el, de most jó volt kicsit kiszakadni, hogy mindenkinek pókember veri szét a seggét. Tök jó tök érdekes karakterek vannak benne.

Egy remek mozit kapunk, hisz a története - jól fel lett építve, igaz elrugaszkodik a megszokottól, de ez nem is baj, fő a változatosság - és a látvány egyaránt remekbe szabott. Az utóbbi, mint a Sony ígérte is, valami teljesen új lesz, és telibe talált. Van benne kellő humor is, és érzelgősség, pont ott ahol kell. A szinkronok nekem kifejezetten tetszettek, jól el lettek találva, passzoltak a karakterekhez. Személyes kedvencem Spider-Man Noir volt, talán mert olyan érzést keltett bennem, mintha Rorschach köszönne vissza benne, aki nagy kedvencem a Watchmen-ben.

Ha szuperhős filmekről beszélünk, a nézők egy meghatározó részének alighanem egyből valamelyik Marvel karakter jut eszébe. Azt hiszem, hogy talán ez nem is véletlen, hiszen az utóbbi tíz évben a stúdió szinte mindent elkövetett, hogy kis híján monopolizálja ezt a „piacot”. Persze van némi túlzás ebben az állításban, de fontos lenne egy pillanatra megállni, és belegondolni, miként is gondolkodtunk erről a műfajról az ezredforduló elején. Hiszen tévedés lenne azt állítani, hogy tíz évvel ezelőtt nem néztünk szuperhős filmeket, ott van többek között Tim Burton Batman produkciói, a mára már kultikussá darabbá vált Penge, illetve M. Night Shyamalan alkotásai, amely hamarosan trilógiává egészülnek... több»

2018-ban ennyire telt a Pókember mozi készítőitől? Egy gagyi animációs mese full kretén poénokkal? Azt hiszem az Oscar díj jelentősége arányban áll a film színvonalával...

Kölyökként szerettem Pókember kalandjait. Laza volt, akciódús és némi drámával fűszerezett. Az évek múlásával viszont nem igazán követtem nyomon a képregényfilmeket, így Pókember újabb és újabb kalandjai is kimaradtak. Aztán feltűnt a Pókverzum első előzetese, mely nem mozgatott meg bennem semmit. A második előzetes ellenben felkeltette az érdeklődésem, a végső lökést pedig a pozitív kritikák adták. Beadtam a derekam és nem csalódtam. A Pókember - Irány a Pókverzum visszarántott a gyerekkoromba. Percek alatt magával rántott és nem engedett el a végéig. Hihetetlen intenzív élmény, melyben megvan a '80-as évek színessége, a '90-es évek lazasága és a 2000-es évek pörgőssége. Már-már pofátlanul ... több»