Második esély

Szeretem a skandináv filmeket, de ez most valahogy nem igazán tetszett. Értem a mondanivalóját, csak kicsit úgy volt komponálva, hogy kevésbé hihető, hogy ilyen megtörténhet.

Sokak által agyondícsért dán film S. Bier rendezésében, én azonban nem vagyok kibékülve a teljesen valószínűtlen, ezer sebből vérző történettel. Nem veszem be, hogy egy olyan családban született szerencsétlen csecsemőt sajátjuként tudnának fölnevelni... Több. Szörnyű tragédia ami történt, de a meghalt kisgyermek szüleinek fel kellene dolgozni a tényt, meg amúgyis a katasztrófa előtt teljes harmóniában éltek, a feldolgozás viszonylag könnyen menne. Szerintem kimondottan hatásvadász film. Jóindulatú az értékelésem!

Jó történet remek alakításokkal, csak idő kérdése, mikor készül el a hollywoodi remake. (Amit persze előre borítékolok, hogy mindenki szétfikázik majd.)

Nálam mindig előnyt élveznek a skandináv filmek – van bennük egy sajátos atmoszféra, amit más nem tud ennyire mesterien megteremteni. Általában lassan, de biztosan építkeznek, és feszes hangulatot diktálnak… Ez most sincs másként. A Második esély meg... Többlehetősen megrázó témát boncolgat, és ha kicsit mélyebbre ásunk, komoly társadalmi drámát is felfedezhetünk a háttérben. A történet lassan indul, de érdemes kivárni – egyre erősebb bűnügyi szál épül fel, és a főhős vívódása is fokozódik, amit Nikolaj Coster-Waldau hitelesen, meggyőzően ad át. Kapunk egy erős csavart is, ami igazán ütős, még ha maradnak is megválaszolatlan kérdések a végén. Mindezek mellett én elsősorban drámaként tekintek a filmre – elgondolkodtató, megrázó, és biztos vagyok benne, hogy a megtekintése után nem lehet azonnal napirendre térni felette.