Nincs más választás

Szerintem ez egy elég megosztó film, mert ha rá tudsz hangolódni és magával tud rántani a hangulata, akkor könnyen lehet, hogy egy kiváló filmélménnyel jössz ki a moziból, de sajnos a párommal ellentétben velem ez nem történt meg. Technikailag kiváló a film, jók a színészek, gyönyörű a fényképezés, és nagyon kreatívak a vágások is. Ezzel szemben a történet engem rettenetesen idegesített, mert szinte soha nem azt csinálta a főszereplő, ami szerintem logikus lett volna. Ez a több mint 2 órás film végére rettenetesen kidobott, és már csak a finálét vártam. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg szimbólum és utalás (pl. angolna) van a filmben, ami nekem európaiként nem jött át, lehetséges, hogy ez is hiányzott ahhoz, hogy igazán rá tudjak csatlakozni erre a filmre.

Jó film sokrétű mondanivalóval, érdekes történetvezetéssel és operatőri megoldásokkal, valamint a koreai filmekre jellemző szatirikus-túljátszott, egyszerre bohókás és komor hangulattal. Viszont a hossza miatt számomra kihívás volt végignézni, úgy a háromnegyedétől eléggé untam. Nem túl feszes a tempó, de közben oda kell figyelni minden apróságra, ami a történetet viszi előre.Tetszett, de nem újranézős. A legjobb külföldi filmnek járó Oscart valószínűleg megkapja majd, egyet is tudok érteni a döntéssel, ha így lesz.

Park Chan-wook elképesztően kreatív itt: a sztori egyszerre társadalmi szatíra, thriller és fekete humoros kaotikus rohanás. Lee Byung-hun alakítása baromi erős, és az egész film annyira aktuális a munka- és kapitalizmus témában, hogy sokáig nem tudod kiverni a fejedből.

Sajnos elég ritka, amikor egy film egyszerre akar komoly és humoros is lenni, és abból valami jól sül ki. Ez a Nincs más választásnak sem sikerül. El tudnám képzelni ezt a filmet/témát kizárólag komoly, sötét filmként is, de rengeteg valóban humoros ... Többjelenettel is – amikből elvétve kaptunk csak. De akár lehetett volna egy sokkal melankolikusabb, "koreaibb" film is – gyakorlatilag bármelyik megoldás jobb eredménnyel kecsegtetne. És akkor ott van még a történetvezetés... elképesztően lineáris, egysíkú; ha elolvastad azt az egy mondatot, miről fog szólni a film, akkor gyakorlatilag láttad a filmet. Amikor feltűnnek új szereplők, azt hiszed, na, majd most, most majd beindul a film! De azok is csak ugyanolyan súlytalan szereplők, mint a többi, 0 hatással a történetre. Csalódás volt a film.

Szerintem a film néha túlságosan el van túlozva, és inkább vicces, mint mély. Vannak zseniális pillanatok, de néha hosszú és kicsit szétszórt az egész. Park vizuálisan még mindig top, de a történet egy kicsit megosztó lehet, ha valaki komolyabb drámát várt.

Ez a film brutálisan vicces és véres egyszerre, olyan, mintha a kapitalizmus és az álláskeresés kapna egy sötét, koreai csavart. A főhős agymenése egyszerre szomorú és nevetséges, tényleg nem tudod, sírj-e vagy nevess-e rajta. Park stílusa nem kopott meg, még ha nem is olyan ikonikus, mint az Oldboy-ban.