Fák jú, Tanár úr! 3.

3. rész záró fejezetként ismét a Goethe középiskola botrányos osztályának és Müller tanár úrnak a kalandjait mutatja be, miközben a diákok az érettségi küszöbén állnak. A stílus továbbra is könnyed, szarkasztikus humorral, ironikus hangulattal operál... Több, a cselekményben pedig most hangsúlyosabban jelennek meg komolyabb témák, mint az iskolai zaklatás vagy a kirekesztettség. A karakterek közül Chantal személyes háttere és Danger rejtett tehetsége kicsit mélyül, de több visszatérő szereplő – például Lis – hiányzik, aminek hatása érződik a dinamikán. Elyas M’Barek továbbra is lendületes Müller, a mellékszereplők jól hozzák a megszokott figurákat, de az új tanárnő karaktere kissé erőltetett marad. A forgatókönyv főleg poénokra és szituációkra épít, az altesti humor néhol túlzott, de a rendezés tempós, látványban és hangulatban is illeszkedik az előző részekhez. Objektíven nem újít nagyot, de összességében méltó lezárása a trilógiának, szubjektíven nosztalgikus, azoknak ajánlott, akik az első két részt is szerették és könnyed, laza vígjátékot keresnek.

A Fák jú tanár úr 3-at úgy harangozták be, hogy ez fogja ütni a legnagyobbat. A film első 20 perce dög unalom, már-már kínos. Semmi sem történik benne és egy poénján sem tudtam nevetni. Lassan körvonalazódott a történet. Na mondom, ha végig ilyen les... Többz, még elalszom rajta. Utána már kezd elindulni a dolog és jöttek a poénok is. Az általános iskolás látogatás volt ez első humorosabb jelenet, de a kúpos rész vitt mindent. Ennél a résznél mindenki sikítva röhögött, a mellett ülő csaj majdnem megfulladt. Volt a filmben némi amerikai piszkálódás is a Donald Trumpos képpel, de nem vészes. A története nem lett valami izgalmas összességében. Eléggé egyszerű és kiszámítható. A részek előrehaladtával a színvonal sajnos erősen esett, ez lett a leggyengébb rész. A diákok már erőltetetten voltak debilek, ami nem túl humoros, inkább idegesítő. A főszereplő eddigi stílusából pedig visszavettek, aminek az eddigi sikert köszönhették, szintén nem segített a filmen. Az, hogy Elyas M’Barek csupasz fenekét többször is meg kell mutatni nagyon hatásvadász húzás a készítőktől. A csoportos öngyilkosságos rész abszolút nem illett a filmbe, nem tudtam hova tenni. Volt benne némi tanító szándék is a fogadjuk el a másikat és szeressük egymást szlogennel. A felcsendülő zenéket ismét igényesen válogatták össze. Az kiderült, hogy ez volt az utolsó rész, amit meg is értek. A diákok kirepültek a fészekből és megtudhattuk kit merre sodort az élet. Pár képkocka erejéig visszaemlékezhettük az első két részre. A stáblistát nézegetve feltűnt pár honfitársunk neve (Eperjesi Kinga és Makai Attila) is. Nálam a néhány humorosabb jelenet ellenére is csak 3 pont.

Humorral itt sem fukarkodtak. Sok-sok marhaság van benne. A karakterek a régiek, akik elképesztő kalandokba keverednek. Karoline Herfurth karakterét kicsit hiányoltam.

Nem gondoltam volna, hogy megfejeli az első két részt, de valljuk be nagyon ott van. Humorban nagyon erős, ill van benne bőven mondani való is. Tele van szerethető karakterekkel szóval ez az a vígjáték ami nem adta le a szintet. Simán odaveri az amerikai vígjátékokat!