Milli Vanilli: Az évszázad botránya

Nem voltam képben a botránnyal, mert akkoriban születtem. De a film így, semmit sem tudva róla is nagyon szórakoztató és érdekes volt.

Simon Verhoeven rendezésében keserűen humoros, szatirikus zenés életrajzi film, amely elkerüli a műfaj hősi pátoszát, és a popsztáripar illúzióromboló, kegyetlen mechanizmusát helyezi középpontba. A stílus posztmodern, ironikus, a cselekmény a két fő... Többhős, Rob és Fab meteorszerű felemelkedését, a közönséget átverő tátikázó „sztárok” lelepleződését, valamint a producer, Frank Farian és a showbiznisz pénzéhes háttérfiguráinak játékát mutatja be. A karaktereket viszonylag árnyaltan ábrázolja, kiemelkedő Schweighöfer Farian-alakítása és Bella Dayne szerepe, a főhősök viszont időnként túl naiv, illetve sablonosan áldozati szerepet kapnak. A színészi játék korrekt, nem kiemelkedő, inkább a rendszer bemutatása kerül előtérbe. A forgatókönyv ügyesen építi a dramaturgiát, félig dokumentarista, tükörreflexív fogásokkal; a rendezés hol játékos, hol nyomasztó, de végig informatív. Objektíven a film kritikus, elgondolkodtató, szubjektíven kicsit rideg, mégis szórakoztató, főleg azoknak ajánlott, akiket a popkultúra sötétebb oldala is érdekel.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

19 lehettem, amikor bejött ez a két tapicskolva táncizó majom az MTV-n, rám életkoromnál, progresszív zenei ízlésemnél és nememnél fogva már csak negatívan hatottak, de el tudom képzelni, hogy a tizen-páréves lányokat biztosan rettenetesen meghülyíte... Teljes kritika

Engem alapvetően lekötött a film, annak ellenére, hogy a téma hidegen hagy. Meglepően jól lett felépítve, üde színfolt volt a sok szemét netflixes alkotás után. Azért nem 5 csillag, mert nagyon sok benne a ferdítés és csúsztatás, illetve fél órával hosszabb a kelleténél. (Az a 30 perc teljesen felesleges volt.)