Én vagyok a te embered

Érdekesen indul, és van benne 1-2 poén, de a nagy része elég unalmas.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Mit teszi az embert emberré? Ha jól körülírhatóan definiáljuk az embert magát és ez tökéletesen lemásolható, akkor az is ember? Ha szakértő kell ahhoz, hogy egy festményt és tökéletes másolatát megkülönböztessük, akkor önálló szakma kell majd az embe... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Eleinte nevettünk a poénokon. Jó társaság verődött össze a moziban, együtt röhögcséltünk. A robot ügyetlenkedésén, ahogy idegenként próbált beilleszkedni az emberi világba. Aztán a helyzet egyre furcsább lett. Elkezdtünk belegondolni, vajon egy élő ... Többemberrel így bánnánk-e? De ha a férfi csak egy robot, akkor hogyan lehetséges, hogy a főhősnő egyre érzelmesebb, emberibb lénnyé kezdett válni? Miért, hiszen csak egy gép mond neki szépeket... Főhősnőnk igazi feminista, mai nő. Éli az életét, karriercéljai vannak, az öltözéke megfelel a munkahelyének, az estéit a hobbinak hitt munkájával tölti. A furcsa páros nagyon is mai: a férfi kedveskedik, old-school udvarol, a női elutasító, 'majd én megoldom' módon hárít. Aztán végre elkezdenek együtt érezni, tapasztalni, csak úgy lenni és élvezni a napot. És elindul a kémia, ami pedig lehetetlen, mert csak egyikük biológiai lény. Finoman komponált, érzékeny, szép film, Maria Schrader megérdemli a dicséretet. El kell gondolkodnunk, mire is vágyunk valójában? Kitől és hogyan kapjuk meg? Valóban arra vágyunk, ami igazán jó nekünk? Mitől emberi az érzelem? A film végén a nagy csöndben, úgy hiszem, mindenki ezeken a kérdéseken gondolkodott. A zene gyönyörű, mai, érzelmes, de nem giccses, több szám is felkerült a listámra. Jó volt látni a Downtown Abbey-ből megismert Dan Stevenst a robot szerepében, kiváló alakítást nyújtott. Maren Eggert érző nővé alakulása is hiteles volt számomra. Feltétlenül megnézésre és elgondolkodásra ajánlom a filmet.

Érdekes kérdéseket feszeget a film, de valahogy mégsem tudtam teljesen a hatása alá kerülni. Egyszer vicces, egyszer nagyon komoly, de nem tudott beszippantani teljesen. A Nő c. film Joaquin Phoenix főszereplésével mérföldekkel jobban tetszett.

Számomra ez az év filmje, bár a humora nekem nem annyira ült, ettől függetlenül a történet nagyon megérintett. Mindenkinek csakis ajánlani tudom!

Nagyon jó hangulatú film, bár a sztori nem volt valami átütő. Egyszer meg lehet nézni, de aztán valahogy el is felejti az egészet az ember.