Vélemények (3)
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Végtelen és sehová nem vezető rejszolás egy autista családi történet kapcsán. Tony Goldwyn relatíve jó rendező, próbálta a tojást kifesteni azzal a rektális széllel, amit Tony Spiridakis forgatókönyvíró fújt. Nem sikerült annyira. Pedig Bob de Niro j... Teljes kritika
A történet nem túl acélos, de a rendező és a színészek kihozták belőle a maximumot. Amúgy a tartalomnak szánt egyetlen mondat eléggé semmitmondó. Valójában a családi kötődésről, a gyerek prioritásának fontosságáról szól a film. Lényegtelen, hogy a fater miből él.
Igazi, szív közeli élmény, mindenkinek ajánlom, aki végre nem túlmisztifikálva és agyonklisézve szeretné megismerni az autizmussal járó világot. Az eddig csúnyán beskatulyázott Bobby Cannavale úgy odarakta magát, hogy az ember háta is beleborsózik, de De Niro is újra színész végre, nem pénzért ripacskodó, minden gagyit bevállaló nyugdíjas. A történet annyira emberközeli, hogy szinte nem is érzi az ember a rendkívüliségét, csak zuhan és úszik vele együtt.
