Nem értem, miért kell leértékelni ezt a filmet. Igazság szerint jó témája van, egy kicsit lassú, de a téma, amivel foglalkozik, engem kárpótolt mindenért! Színészi teljesítmények is jók. Szerintem jó alkotás, egy kicsit lassú, de így is érdemes mindenféleképpen egyszer megnézni. Értékelés: 8/10.
Naomi Watts tőle szokatlan szerepben, egy hegyimentőről nem éppen egy 50 kilós nő jutna eszünkbe, de többet szenved a filmben, mint Jézus a kereszten, szóval ettől el tudtam vonatkoztatni. Az a pali annyira idegesítő volt, tuti ledobtam volna a hegyről, még szerencse, hogy nem én voltam ott. A film egy szenvedéstörténet, de a lényeg a végén hangzik el, mikor Watts beszélget a megmentettjével, és azt ecseteli, hogy még egy hóviharban is mennyi szépség van, mindazok ellenére, amiken keresztül ment. Mert ez a film fő mondanivalója: akármilyen szar is az élet, mindig lehet benne találni valami szépséget, örömet, amibe lehet kapaszkodni.
Aki a végtelen tárakkal szereplő szuperhősös akciófilmeken nevelkedett, szerintem az le fogja pontozni. Egyébként, ha utánajárunk, az események pontosan így történtek a valóságban is.
Az egész filmnézés alatt azon tűnődtem, hogy mikor lesz vége, a színészi játék rossz és merev volt, a műhó tényleg hihetetlen volt, a tempó pedig zavaros.
Végtelenül unalmas. A karakterek egyáltalán nincsenek felépítve. A férfi főszereplőt játszó csávó valami borzalmas színész. Inkább menjetek ki a szabad levegőre, és nézzétek, hogyan nő a fű, az érdekesebb, mint ez a film.