Sokk

Szeretem azokat a filmeket, amelyekben megcáfolják a "törékeny nő" mítoszát, Kate Beckinsale legújabb filmjével sincs ez másképp. Remekül illeszkedik az Atomszőke, a Crank vagy akár a Lucy által képviselt kategóriába, bár az előbb említett produkcióktól eltér egy picit; mégpedig főleg az első felére jellemzőbb humor miatt. Lindy (Kate Beckinsale) egészen kisgyermek korától kezdve dühkezelési problémákkal küzd, olyannyira, hogy csak egy kísérleti fázisban lévő cucc tudja kordában tartani az indulatait. Miközben minden apróságon felhúzva magát, képzeletben rommá ver mindenkit, a spéci mellény segítségével sokkolja magát, hogy mindez ne következzen be. Amikor azonban megismerkedik egy férfivel, teljesen új dimenziók nyílnak meg a nő számára, úgy tűnik, a vonzalom elnyomja az indulatait. Egészen addig, míg a férfi gyilkosság áldozata nem lesz. Lindy természetesen ki szeretné deríteni, hogy ki ölte meg a pasiját, és ennek érdekében egyre inkább szabadjára engedi az ösztöneit. A történet nem mondható éppen egyedinek, de Kate Beckinsale-nek piszok jól áll a szerep, láthatóan élvezte a tombolást. Szépen fényképezett, akciódús, pörgős mozi, talán, ha kicsit több eredetiséget csempésznek az akciójelenetekbe, ütősebb lett volna, de így sem kell szégyenkeznie. Klasszikus téma újabb köntösben.

Átjött a filmen, hogy mit szeretne a rendező. Volt benne humor, akció, dráma... De nem lesz kultfilm sajna. Egy kicsit nagyobb költségvetéssel és jobb befejezéssel még szórakoztatóbb lehetett volna.

Szórakoztató tud lenni, de semmi több. Egy kicsit lefojtott verziója a Felpörgetve filmeknek.

Nem jó, de nem is tragikus. Imádom Kate Beckinsale-t, és elbírt volna a film jobban koreografált harcokat vele. Maga a sztori így megvalósítva marhaság, de látom benne a fantáziát. Egyszer nézős film. Ja, és a zenéje nagyon király.