Kasszandra álma

Egy kétfelvonásos dráma, amelyben egy angliai kisvárosi idillt rövid időn belül koromfeketére fest egy, a lehető legátlagosabb indítékból fakadó, mégis szürreális gyilkosság. Sokáig minden szép és jó – egészen addig, amíg Mr. és Mrs. Jones házában fe... Többl nem bukkan a szeretett, nem kevésbé tisztelt, ám annál kevésbé ismert nagybácsi. Nem kifejezetten amerikai, inkább mondén alkat; minden idők legrosszabb HR-menedzsere. Félreérthetetlen pontossággal tévesztett célt, amikor egykori kollégája másvilágra küldésével a két lehető legalkalmatlanabb embert bízta meg. Nem technikai értelemben, ugyanis abban nincsen hiány – inkább az érzelmi magabiztosságot tekintve. Egyikük túlságosan magabiztos, hab könnyen lépi át a határokat, míg a másikuk ránézésre is alkalmatlan már arra is, hogy a pincérnőtől cigarettát kérjen. A döntés óriási kockázatvállalás: két, egymástól gyökeresen különböző ember nyúl bele egy számukra morálisan idegen történetbe. Egyikük ösztönösen menekülne a felelősség elől, a másik túl komolyan veszi a rábízott szerepet. Nem a tett súlyát mérik fel, hanem saját belső hiányaikat próbálják betölteni vele. Így válik a megbízás nem pusztán végrehajtandó feladattá, hanem személyes kísérletté. A cselekmény kétharmadánál bekövetkező szakadás nem hirtelen fordulat, hanem egy régóta érlelődő törés felszínre bukkanása. Ian és Terry addig ugyanazt a terhet cipeli, de egészen eltérő módon: egyikük bűntudattal, a másik önigazolással. Ami az egyik számára elviselhetetlen teherré válik, a másiknak átmeneti eszköz csupán – és ez a különbség teszi elkerülhetetlenné a végzetet. Ez a végzet különös módon nem több mint egy halkan elmorzsolt mondatnál, amikor minden tekintet egyszerre döbben meg, hogy az elképzelhetetlen elképzelhetővé, valósággá válhat. A sakktáblán megtett egyszerű néhány lépés hamarosan történések sorozatával láncreakció-szerűen maga alá temeti a játszót. Ha a történet morálfilozófiai vonatkozásait tekinti a néző, akkor talán a legkfejezőbb szentencia az lehet, hogy amikor az ok és az okozat, a tett és a követkemény, az élet elvétele és az azzal való együttélés között óriási szakadék tátong, ennek felismerése miért nem lehet nyilvánvaló még az előtt, mielőtt megtörténik.

Színészként nem különösebben kedvelem Woody Allent, de rendezőként van néhány olyan filmje, amit érdemes megnézni. Ezek közé tartozik ez a film is, amelynek címe egy kis jacht neve de ismerve a görög mitológiát a névnek jelentős másodlagos tartalma v... Többan. Két testvér, londoni munkáskörnyzetben élő Ian és Terry vette meg, hogy általa ki tudjanak szabadulni a mindennapok rabságából. Ám a körülmények másként alakulnak. Olyan döntés elé kényszerülnek, amelyet a fiatalabb fivér, Ian nem tud feldolgozni. Erkölcsi dráma, a bűn és bűnhődés sokszor látott kérdésköre a film témája, cselekménydús, pörgő feldolgozásban. Remek szereplőválogatás (Ewan McGregor, Colin Farrell és Tom Wilkinson) jelentős mértékben járul ahhoz, hogy emlékezetes filmet láthasson a néző. Talán a befejezés kidolgozatlansága róható fel hibájaként. Van több másik hasonló tematikájú filmje a rendezőnek, a „Matchpoint”, más társadalmi osztályban játszódik, de az említett hiányosságot sikerült elkerülnie. Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a film kiváló operatőrje a tavalyelőtt meghalt Oscar-díjas Zsigmond Vilmos.

Collin Farrell egyik legjobb alakítása simán elviszi a show-t Ewan McGregor elől, egyébként is sokkal tehetségesebb szerintem. A film is abszolút szórakoztató.