Vissza a gyökerekhez

Egy tipikus, bohókás francia film. Volt benne minden, ami egy kellemes esti kikapcsolódáshoz kell!

Az a fajta térdcsapkodós, harsány humorral operáló vígjáték, ami nekem nem jön be. A tájszólás pedig nagyon fárasztó, magyarul egyáltalán nem jön át a hatása.

Vicces, szórakoztató. Valentin próbálja letagadni a szüleit, de egy véletlen balesetben amnéziás lesz és kiesik neki a nagyvárosi élete, felesége, visszaröppen a régi valóságába. Nehéz lehetett a szinkronszínészeknek ezzel a nehéz tájszólással beszél... Többni. Egyszer érdemes megnézni, aki egy drámai vígjátékra vágyik a régi szép idők felevenítése végett :)

Dany Boon vígjátékai már nem hoznak lázba úgy, mint régen. Az utóbbi filmjeiben a komikumot túltolja, és ez alól a Vissza a gyökerekhez sem kivétel. Bár Franciaországban sikeres lett, itthon ez a fajta humor egyszerűen nem jön át. Nem ítélem el telje... Többsen – valószínűleg, ha az Üvegtigrist küldenénk ki a franciáknak, ők sem értékelnék a poénok nagy részét. A probléma viszont az, hogy a film egyik fő humorforrása az észak-franciaországi tájszólás, ami magyar szinkronnal és felirattal nehezen élvezhető – inkább idegesítő, mint vicces. Fél óra után ugyan megszokható, de ront az élményen, és ezen Dany Boon szokásos játéka sem segít. Pierre Richard neve számomra alap a francia vígjátékok terén, de sajnos itt mellékszereplőként is teljesen felesleges és erőltetett. Valószínűleg csak a kora miatt vállalta el, mert különösebb húzóerőként nem működik. A filmben van egy sablonos, de szerethető mondanivaló a családról, és néha tényleg meg tudott nevettetni. Összességében viszont egy teljesen átlagos, itthon okkal nem túl jól értékelt francia komédia.