A dohányzóasztal

Tetszett, hogy nem egy ezerszer lerágott történetet próbáltak újra előadni. Martin McDonagh kicsit nyomasztó, de egyben abszurd filmjeinek, színdarabjainak világa ugrott be, miközben néztem a filmet, de a téma ebben az esetben azért nyomasztóbb.

Ez egy „érezd kényelmetlenül magad”-film, ami érdekesen indult, de nagyon hamar ellaposodott. A gond az, hogy kb. 90%-ban semmi, de semmi sem történik. A film konfliktusa nem megy érdekes helyre, nem bonyolódik tovább, nincs transzformatív faktor, csak egyre mérgesebb vagy, mert várod, hogy valami történjen, de a sztori max. egy 5 perces YouTube-videóhoz elég, azt, hogy ez másfél órára lett kihúzva, csak nettó időhúzása a nézőknek. Spoilerek nélkül, a film elején történik valami nagyon rossz, amit aztán egy férfi megpróbál rejtegetni egy vendégség alatt. Ennyi. Na most, rövidfilmként ez lehetne egy sötét humorral operáló dráma. Ha jól értettem, a rendező is ezzel próbálkozott, azzal, hogy a beszélgetés mindig kicsit az adott rossz dologra terelődött, és igen, egy ideig ez elég kényelmetlen volt, de a jelenetek annyira repetitívek voltak, hogy nagyon gyorsan átfolyt unalmasba az egész szituáció. Így ironikusan a film második fele szintén elég kényelmetlen volt, de leginkább azért, mert csak vártam, hogy végre kifusson valahová a dolog, ami sajnos lehetetlen volt a szituáció felállása miatt. Még azt sem tudom mondani, hogy az ötlet jó volt, mert annyira behatárolt történetet generált a sztori eleje, hogy egyszerűen nem lehet jó filmet kihozni ebből. Teljesen máshogy kellett volna ennek nekifutni, nem is értem, hogy készülhetett el egy ilyen hosszú film ebből.

Ez a film megtévesztően intenzív, végig. Egy férfi, akinek szokása, hogy megoldatlanul hagyja a dolgokat, szörnyű balesetet követ el, amely megváltoztatja élete pályáját, és mivel nem tud megbirkózni vele, úgy dönt, hogy csendben marad. És ahogy az várható volt, hallgatása tovább rontja a helyzetet, és a leleplezés más megoldatlan problémákkal párosulva az egész családját tönkreteszi. Az egész film alatt stresszes voltam, és bár voltak benne nagyon véres pillanatok, nem látványos, inkább utal a pillanatokra, mintsem megmutatja azokat. Van egy kicsi, de nagyszerű szereplőgárda, és csak néhány helyszínen, de többnyire egy lakásban játszódik. Ez sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Gratulálok. A filmben van néhány humoros pillanat, és ezek valóban viccesek, de a film témája és hangvétele miatt az ember szörnyetegnek érzi magát, ha nevet. Nem emlékszem, hogy ezt korábban tapasztaltam volna. Ez a film pusztítóbb és megdöbbentőbb, mint minden horror, amit láttam. Soha nem akartam, hogy egy filmnek ilyen gyorsan vége legyen!

Hát először is nem tudom, hogy a vígjáték címke mit keres rajta? Ez még fekete komédiának sem fogható fel. A horror és dráma rendben van. A filmről az a benyomásom, hogy valami nagyon amatőr brigád csinált egy nagyon kis költségvetésű filmet. Hosszúra nyúló semmi... Aztán várom, hogy valami majdcsak történik a film vége felé... de nem... Persze az is lehet, hogy ez a film jó, csak én nem értem a művészetet benne... Nem tudom. Mindenesetre olyanoknak javasolt megnézni, akik pl. a spanyol thriller filmek nyomasztó hangulatára tudnak kapcsolódni. ...Másképp bele se kezdj!