Játssz egy Xiaomi Note-ért! · Ajándék mozijegy minden felhasználónknak! Több info itt » Login  
88

Oroszlán

(Lion)
 
ArpiHajdu és Réci  2017. 02. 22.

Amikor először láttam a film előzetesét, nem hozott túlzottan lázba, ám így még nagyobb volt a meglepetés, amikor végül mégis megnéztük a filmet a moziba és felejthetetlen élményt nyújtott. Orbitális közhely, de ebben az esetben valóban arról van szó, hogy az élet írja a legjobb és legmeghatóbb történeteket, amelyek később könyv és/vagy film formájában is eljut(hat)nak szélesebb közönséghez.
A film első fele kegyetlenül megmutatja az indiai nyomort. Látjuk, ahogy gyerekek fekszenek a földön az aluljáróban és senki (de senki) nem törődik velük, meglebbenti az emberkereskedelem szörnyűségeit, a szegénységet, az ország nagyságából adódó többnyelvűséget, s az ebből származó kölcsönös meg nem értés problémáját...szóval van ebben minden, ami reálissá teszi a történetet és mindezt egy tündéri kisfiú szemüvegén keresztül mutatja be, aki elszakad a családjától. Évekkel ezelőtt a Gettómilliomosnak is ugyanez volt a küldetése, megmutatni India két arcát (a nyomort és a bollywood-i csillogást), ám míg Danny Boyle Oscar-díjas filmje ezt könyörtelenül lenyomja az ember torkán (már-már túlzottan is), addig az Oroszlán nem akar mást, csak megmutatni a valóságot egy igaz történeten keresztül, egyszerűbb, de mégis hatásosabb eszközökkel.
A film második felében Dev Patel nagyszerű (és elképesztően szimpatikus) játékán keresztül pedig megismerhetjük, hogy mennyire fontos az ember számára az, hogy tudja, honnan származik és hogyan örli fel a személyiséget, ha nem ismerjük saját gyökereinket.
A családjától elszakadt, saját identitását szép lassan visszaszerző egyén történetét már több esetben is ábrázolták könyvben, filmben egyaránt, ám ezek közül azok tudtak emlékezetessé válni, amelyek a kellő hitelesség mellett megfelelően adagolják az egész történetnek a drámaiságát is. Ebbe a körbe tartozik az Oroszlán is, amely egy jó példája annak, hogy egy film akkor is tud megható lenni (sőt akkor tud igazán), ha nem kényszeredetten akarja kicsalni a néző könnyeit és együttérzését, hanem a maga egyszerűségével mutatja be a valóságot, a hangulat pedig magával ragad minden egészséges érzésű embert, mint ahogy magával ragadott minket is.
S hogy mekkora ereje volt a moziteremben? Nos, nem mi voltunk az egyetlenek, akiknek könnycseppeket csalt ki a szeméből.

 
RókaÚr  2016. 04. 14.

Imádom a kalandos emberi sorsokba nyert bepillantást. Ez valami ilyen...illetve több annál, de nem akarom lelőni a poént.

 
indingo  2017. 04. 10.

Először elolvastam a könyvet és utána jöhetett a mozi. Hihetetlen maga a történet, könyvben sokkal részletesebb, szívbemarkolóbb. A filmben a kisfiú, Sunny Pawar játéka, amely teljesen magával ragadt. Sajnálom, hogy egy Oscart se kapott a film.

 
e-batta  2017. 02. 21.

Mindig valahogy más, amikor egy kívülálló készít filmet Indiáról, mégis az esetek többségében sikerül elkapni olyan momentumokat, amelyek alapján mégis hihető és alapvetően reális képet kapunk erről a színes, szagos és rettentően ellentmondásos országról (Gettómilliomos, Keleti nyugalom - Marigold hotel, stb.). Nincs ez másképp most sem, és ezúttal is Dev Patel alakítja a főszerepet, aki NRI létére (nem Indiában született indiai) az évek hosszú során tényleg megtalálta azt a fajta karakteres látásmódot, ami annyira a sajátja lett, hogy nehéz lesz ebből másfelé lavíroznia. A sztori adott, és meglehetősen lenyűgöző, a Google Earth nevű programot saját identitásának keresésére felhasználva, megtalálja gyerekkori gyökereit, és ezt a filmben nagyszerűen oldották meg. A kisgyerek Saroo megformálója (Sunny Pawar) pedig ismét egy olyan gyerekszínész, aki lehet, hogy ugyanúgy eltűnik a feledés homályában, mint történt ez a Gettómilliomos szereplőivel, bár egyikük sem érdemelte volna ezt. Pedig ezerszer súlyosabb alakítást látni tőle, mint az agyonsztárolt Harshaali Malhotrától, aki méltatlanul nagy figyelmet kapott a Bajrangi Bhaijaan-beli szerepe miatt, holott az a film nem szólt semmiről, de azt rettentő hatásvadász módon tette. Itt viszont a film első fele kizárólag az ötéves kisfiú szemén keresztül mutatja a világot, és ahogy ő sem, úgy mi sem tudjuk, hogy mi miért történik, csak a zsigeri félelmek, a csendes magány és a bujkáló pánik egyvelege az, ami ugyanúgy kialakul bennünk, mint Sarooban is. A felnőtt Saroo már egy teljesen más képet mutat, kellő önbizalmat, szerető családot (súlyosbítva egy szociopata testvérrel), és legalább 20 perc is eltelik, mire rájövünk, hogy Saroo továbbra sem vetkőzte le félelmeit, ott bujkálnak benne eltemetve. Az ezeket megmutató jelenetek a film legjobbjai, a legkevésbé sikerültek viszont a szerelmi szál betoldásai, abszolút feleslegesnek, és időrablónak találtam, mintha Rooney Mara jelenetei Nicole Kidman szereplésének rovására mentek volna. Pedig az ausztrál sztár most is odatette magát, ez is egy olyan szerepe, ahol azt bizonyítja, nem csak egy agyonplasztikázott celeb, hanem jónevű színésznő is.

 
Szilonka  2017. 05. 18.

Ha tehetném csak ilyen filmeket néznék. Tényleg az élet szüli a legjobb történeteket. Megindító sztori a küzdésről, családról és a szeretetről.

Frappa Magazin: Oroszlán – a nagysikerű regény a filmvásznon
“Lenyűgöző, lüktető, magával ragadó”. Talán ezzel a szavakkal jellemezném első körben Garth Davis elsőfilmes rendező Oroszlán című filmjét.
VOX.hu - Oroszlán
A film vállaltan érzelmes, sőt, olykor már érzelgős, és a giccs szót is bátran meg lehet kockáztatni vele kapcsolatban, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne valóban megható. Nem lesz belőle új Gettómilliomos, de azok a nézők, akik szeretik könnyekkel áztatni a pézséjüket a moziban, nem fognak csalódni. 70/100
Filmérték: A csellengők meséje
Semmi forradalmit nem mutat az Oroszlán. Vállaltan érzelmes, könnycsepp csalogató. Kicsit patikamérlegen van minden kiszámolva benne, ami nem feltétlen baj. 10/7
 

A film zárójelenetben, amikor Saroo újra találkozik az édesanyjával valóban a falubéli emberek működnek közre.

(ArpiHajdu és Réci)
 

Nicole Kidman-t Saroo édesanyja, Sue Brierley javasolta a szerepre, ugyanis mindketten nagyon hasonlóan gondolkodnak az örökbefogadásról. A színésznő-t Brierley még a lakásában is fogadta, hogy meg tudják osztani egymással a gondolataikat a történetről.

(ArpiHajdu és Réci)
 

Rooney Mara karaktere a valóságban nem létezett, Lucy-t Saroo barátnőiből alkották meg, akikkel abban az időszakban járt, amikor a szülőhazája után kutatott.

(ArpiHajdu és Réci)


  Előzetes A film adatlapja
Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. Bővebben itt.