Csodálatos fiú (2018)

Valamivel többet vártam volna a filmtől. Nem mintha rossz lenne, de nagyon monoton és egyhangú az egész, az elején tényleg felkeltette az érdeklődésem, de a cselekmény haladtával egyre laposabb lett. Mindig ugyan az ismétlődött, a srác megígéri, hogy leteszi a drogokat, elhiszik neki, aztán persze megint kábszizik. Sajnálom, mert egy elég ütős családi drámát kilehetett volna hozni belőle, hiszen elég erős alapanyag a drogfüggőség.

Egyszerű és sallangmentes történet egy a szakadék szélére sodródott fiúról és annak édesapjáról, aki mindenáron igyekszik megmenteni a fiát.

Engem annyira nem nyűgözött le e a film. Minid megrázó, ha egy ember drogokhoz nyúl, de láttam már jobbat is a témában.

Számomra hiányzott valami a filmből. Valahogy az érzelmeket nem igazán tudta átadni.

Remek film két ember küzdelméről. Vannak olyan pillanatok, mikor az emberek saját magukat hibáztatják, ami végül szépen lassan felemésztí őket. Az önostorozás pillanatában, önmagunkba kell szállni és végig kell gondolni, hogy amikor szűkség volt a segítségünkre, mi minden tőlünk telhetőt megtettünk-e. Az apa szerintem erőn felül teljesített, mikor az üres hitegetések ellenére segítő kezet nyújtott. Vannak ebben a témában sokkal fajsúlyosabb filmek.