Chiara története

Gyengécske! Nagyjából értem a lényegét, de a megvalósítás... na az nem lett a legjobb.

Gyanút kellett volna fognom, hogy egy olyan jelenettel indít a rendező, ami azon kívül, hogy fárasztó (gyerekek nyúzzák egymást hosszú percekig), még rendkívül idegesítően is lett forgatva. Mintha beragadt volna a kameraman lencséje zoom állásban, és... Több a felvevő rángatásával próbálná áthidalni a problémát. Az első fél órát nyugodtan ki lehetne vágni az amúgy is vontatott cselekményből, mert semmit nem ad hozzá a történethez. Ha egyáltalán történetnek lehet nevezni azt, hogy egy lány rádöbben, ki is valójában az apja, és aztán jól nem csinál semmit. A kétórás film több elvarratlan szálat hagy maga után, mint egy kínai piacon vásárolt ruha.

Nagyon őszinte történet, amelyben jócskán éreztem valami valóságtartalmat is. Ebből kifolyólag én még hosszú ideig rágódtam mindazon, amit láttam. Szerintem mindenképp érdemes beülni rá, persze alaposan fel is kell készülni érzelmileg ehhez az élményhez.

Bár számomra egy kicsit vontatott volt a sztori, alapjában véve nagyon megérintett az egész. Nem tartom valószínűleg, hogy valaha még egyszer meg szeretném nézni, van benn egy keserűség, amit nem szeretnék újra átélni.