Mia és a fehér oroszlán

Kedves és szerethető film az állatok és a gyerekek elbűvölő kapcsolatáról, amely akár igaz is lehet. A film gyönyörű képeket tartalmaz, mindemellett jogos kérdéseket is felvet. Mélanie Laurent pedig akkor is szívesen nézem a képernyőn, ha a telefonkönyvet olvassa fel - franciául. 6/10

Egy családi filmtől általában annyit várok, hogy szülőknek és gyerekeknek egyaránt nézhető és szórakoztató legyen. Lehet, hogy a Mia és a fehér oroszlán tizenéveseknek érdekes lehet, nekem kevésbé tetszett; végig idegesítőnek találtam a karaktereket,... Több életszerűtlenek a párbeszédek és a szülők reakciói az adott helyzetekre, és bár egyértelmű, mire akarja felhívni a film a figyelmet, számomra sokkal inkább úgy tűnt, mintha a kamaszok gyakran az őrültséggel határos konokságát, Mia rögeszmés, sokszor az észérveknek ellentmondó ragaszkodását domborították volna ki, pedig feltehetően nem ez volt az alkotók elsődleges szándéka. Nagy érdeme a filmnek, hogy valódi állatokkal forgatták, a főszereplő és az oroszlán közti barátság valós, nekem mégis úgy tűnt, mintha csak erre összpontosítottak volna, s közben figyelmen kívül hagytak rengeteg egyéb hiányosságot. Megnéztem, kipipáltam, de nem nyűgözött le.

Nagyon szerettem, nagyon megható és egyben szomorú is mindaz, amit a film bemutat. Nagyon örülök hogy láttam és hogy elkészítették ezt a filmet. Elgondolkoztatja az embert azon, hogy kik is vagyunk mi és mire képesek az emberek. Motiváló és szívszorító történet. Érdemes megnézni.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Négyesre tudom értékelni, mert voltak benne ostoba jelenetek is. A főszereplő, Daniah de Villiers gyönyörű lány, és egyébként jól játszott. Már csak azért is megéri megnézni, mert az oroszlánnal forgatott jelenetek egyediek és nagyon látványosak. Mia Charlie-val együtt nő fel, és Charlie pedig Miával cseperedik. Nem is bántotta sosem, Nicket se bántotta volna, az tényleg az anya-parának volt köszönhető. Számomra akkor ütközött ki nagyon a "mese" oldala a történetnek, amikor a lány gondol egyet, persze majd ő megmenti az oroszlánt, kocsit szerez, megtankol 13 évesen, a hatalmas nagymacskát meg persze nem szúrja ki egy járókelő sem... ott egy kicsit kezdett elgurulni a gyógyszerem. De maga a legenda, a mesealap, amiben a gyerekek hittek, jó alapul szolgált a történetnek, Miának hatalmas szíve és igazságérzete van, ami miatt tudta, mit kell tennie. A testvérek összetartottak, ami mindig, minden körülmenyek között egy gyönyörű védelmi kapcsolat. A vége különösen szépre sikerült, még meg is könnyeztem, szóval mindent összevetve megéri megnézni, és azt mondom, jó kis családi mozi.

Elképesztő volt látni, hogy az oroszlánhoz milyen közel engedték a lányt a forgatások alatt, és szinte egyenrangú félként, csapattársként tekintett rá. Valószínűleg emiatt is tartott olyan sokáig a forgatása. Sajnos a történet már majdnem feldolgozás... Többnak mondható, mivel hasonló történet már volt. Így csak a látvány és a gyönyörű állatok miatt volt érdemes számomra megnézni sajnos.

Azt hiszem, csak megemelni tudjuk a kalapunkat egy olyan családi film előtt, ami CGI nélkül teremt olyan pazar képi világot, mint a Mia és a fehér oroszlán. Legutóbb az Egy kutya hazatér című film kapcsán szembesültünk azzal, milyen rosszul sülhet el... Teljes kritika

A szereplők Mia kivételével rémesek. Az apa különösen. Az viszont szép volt, hogy folyamatosan forgatták, a szereplők tényleg idősödtek. A forgatókönyvet nem tudom, írták-e egyáltalán. Szerintem 1 kamerával készült az egész. Ettől még lehetne jó is. A rendező... hagyjuk! Mégis meg kell nézni, hogy tudjuk, mi folyik vadászat címen Afrikában (és persze Magyarországon ugyanúgy, csak nem oroszlánt lőnek). És Afrika azért csak Afrika, ha túl sok képet is láttunk róla.

Gyerekek, ez egy igazi emberi történet, amit egyszerűen mindenkinek látnia kell, legalább egyszer az életben. Annyira magával ragadott, hogy többször meg is néztem, szerintem hibátlan, még így sokadjára is. Mindenkinek csakis ajánlani tudom, a lehető legmelegebben.

Bár a film üzenete abszolút helyénvaló, de ez a súlytalan családi filmes köntös nekem eléggé elvette az élét. Kellemes, egyszer nézhető filmecske, de őszintén szólva nem vesztesz vele sokat, ha ezt most kihagyod.

A mozipremier körül, a filmről megjelent cikkek a már csábítóan hatottak, mikor olvastam: nem CGI oroszlánokkal szúrják ki az emberek szemét, hanem 5 évig kamerák elött nevelkedett hús-vér állatokat láthatunk. Ez 2019-ben külön dicséretes. Ez mellet... Többt egy ,,egyszerűbb" családi sztori köntösébe van csomagolva egy elég hatásos üzenet, ami felnyitja az emberek szemét arra, milyen undorító és értelmetlen pénzhajhász hobbit tudunk űzni... Már csak ennek az eredményes finálénak köszönhetően egy tartalmas filmről beszélhetünk. Az pedig csak hab a tortán, hogy a Dél-Afrikai tájak és az állatok is gyönyörűek nagyvásznon/fullHD-ba egyaránt. Családi filmnek, állatbarátoknak tökéletes választás.

Azért a megvalósítás mellett se menjünk el szó nélkül. Ilyen természetesen színészkedni egy oroszlán közelében, azért le a kalappal. Nem az év legjobb filmje, ebben egyet kell értenem az előttem szólóval, de az üzenete tényleg és a kivitelezés bőven megéri a négy csillagot nálam.

Kellemes családi film. Nagyon szerettem, nagyon megható és egyben szomorú, amit a film bemutat. Voltak benne érdekes jelenetek, egy-két szereplő se volt a helyzet magaslatán, de ha ezektől eltekintünk, tényleg jó.

Oké, nem rossz film, de szerintem ebben a műfajban, konkrétan ezzel a mondani valóval már tucatszámra születtek hasonló alkotások. A szereplők persze elragadóak, meg minden, de szerintem ez így önmagában irtó kevés. Nagyon lepereg az a játékidő, és nem biztos, hogy fel tudnék idézni akár egy emlékezetes pillanatot is.