Michael

Markus Schleinzer első rendezése. A leginkább színészként ismert művész korábban Haneke mellett is dolgozott, ő volt például a „Fehér szalag” című film három casting rendezője közül az egyik. Nem véletlen tehát, hogy a filmjének formanyelve sok Haneke hatást tükröz. Borzalmas témát választott, a pedofíliát, ami sok nézőt eleve visszariaszt a filmtől. Szerencsére megkímélt bennünket a szexuális bántalmazás képeitől, egyetlen „húzós” mozzanat van benne; a választásos; de ezt is osztott képként vette föl, a kisfiú nem látta, hogy mi között választhat. A felelete azonban így is hátborzongató. Egy a biztosítási szakmában dolgozó, példás előmenetelt tanúsító, látszólag átlagos polgár, Michael, házának tökéletesen szigetelt pincéjében egy kisfiút tart fogságban. Még néha a külvilágba is kiviszi, sőt társat is próbál mellé szerezni, az égnek hála sikertelenül. Sajnos egyre több ilyen, vagy hasonló történetre derül fény, egy olyan társadalmi jelenségről van szó, amelyre fel kell hívni a figyelmet. Ezt a célt a film igen hatásosan elérte, ennek ellenére csak olyan nézőknek ajánlható, akik erősen felkészültek a minden bizonnyal bekövetkező katarzisra. Nagy merészség volt a főszereplő, Michael Fuith részéről elvállalni ezt az infernális szerepet, mert úgy gondolom, hogy ezután sok nézőnek csak ez az ördögi alakítás jut róla az eszébe.