Moonfall

Nem nagyon tudok olyan élő organizmust vagy más humanoidot, akinek bejött volna a Moonfall, de nekem bejött. Ez van. Tudom, ízlések és pofonok, de Talleyrand óta tudjuk: „de gustibus non est disputandum”, azaz ízlésről vitázni felesleges. Hogy mi jött be ennél a filmnél? Nagyon tetszett az alapkoncepció, például, hogy a Hold egy idegen civilizáció által létrehozott, valójában mesterséges objektum, melyet egy nap ellenünk használnak. Ahogyan a filmben elhangzik: egy megastruktúra. Jók szerintem a karakterek is, és jól építkezik a forgatókönyv, illetve a rendezés is. Tetszett, hogy a Földet végül megmentő karakterek mind kisiklott egzisztenciák, akiket korábban mellőztek, kigúnyoltak vagy tönkretettek. Látványosnak is találtam a kivitelezést, és az utolsó harmadot nagyon izgalmasnak. Akárhogy is, de nálam a Moonfall 4 csillagos produkció, amit akkor is ajánlok a fantáziával megáldottaknak, ha mindenki más lehúzza az egészet. Ugyanakkor tény, hogy Oscart valószínűleg soha nem fog kapni, és az évszázad filmje díjnak sem esélyese. De azért: bravó, Mr. Emmerich!

Olyan sci-fi rajongó vagyok, aki szereti a fantasyt is és az olyan "rokon műfajokat" sem veti meg, mint a Marvel-világ, illetve Star Wars-franchise. Ám a Moonfall annyira hiteltelen katyvasz, hogy egyik kategóriába sem sorolható. Sci-finek túl hiteltelen, fantasyhoz nincs benne elég fantázia, Marvelnek pedig nem elég látványos (nem beszélve arról, hogy nincsenek benne Marvel-karakterek sem). A script arra épül, hogy a Hold a Föld felé közelít, letérve pályájáról, mégpedig azért, mert rejtélyes idegenek (egy titokzatos mesterséges intelligencia) erre programozza. Merthogy a Hold nem is egy égitest, hanem egy mesterséges objektum, azaz "megastruktúra". A karakterek a főhősök, konkrétan hárman: egy tudós blogger, egy kirúgott űrhajós és egy NASA-vezető hölgy. Gyenge az egész, rengeteg sebből vérzik és totálisan hiteltelen. A film egyetlen pozitívuma a látványosság, amit a Roland Emmerich-filmektől megszokhattunk. Talán még Halle Berry is kiemelhető, aki megdöbbentő módon még 55 évesen is nagyon jó nő. Nálam a Moonfall gyengécske, "B" kategóriás film, egyszer nézős mozi, ami max. 50%-ot ér.

Roland Emmerich kimondottan látványfilmek rendezője (2012, Holnapután, Godzilla, A függetlenség napja, I.e. 10 000, Az elnök végveszélyben, Midway stb.), de sikerprodukciói többnyire a hihető (vagy legalábbis a kb. hihető) kategóriába tartoztak. Ám a Moonfall úgy hülyeség, ahogy van. Ráadásul beadják, hogy három-négy ember old meg mindent. Hozzátehetjük azonban, önmagában az alaptéma nem rossz, csak zagyvaságot csinálnak belőle. A Hold mindig is izgatta az emberiséget, Verne is írt a Hold-utazásról már 1872-ben (!), és ez a kis égitest kiváló téma minden földönkívüli elmélethez. A Moonfall scriptírói azonban olyan módon nyúltak a dologhoz, amit már egy alsó tagozatosnak se nagyon lehet beadni. Nagy kár érte, mert amúgy minden adott lehetett volna a sikerhez, még a főszereplők is: Halle Berry, Patrick Wilson, Donald Sutherland és Charlie Plummer. Így azonban zsenge közepes lett csupán, és Emmerich rendezői pályájának egyik mélypontja. Értékelésem így ugyanannyi, mint az IMDb pontszám: 51%. Csak a nagyon elszánt sci-fi fanoknak merném ajánlani. De nekik is csak úgy, ha nulla elvárással ülnek neki.

Roland Emmerich nevéhez olyan kultfilmek fűzödnek, mint a Tökéletes katona, Godzilla, A függetlenség napja vagy A hazafi. Azonban a Holnapután óta nem sikerül igazán maradandót alkotnia, csak gyártja egymást után az egyszer nézős mozikat. A Moonfall előzetese újra valami maradandót ígért, de csak egy fájdalmas vergődés lett belőle, irritáló és jellegtelen karakterekkel. Egy Emmerich-moziban sokszor mellékes a bugyuta történet, mert a látvány elviszi a hátán a filmet, itt még ez sem jött össze. Nem kéne már erőltetnie a német rendezőnek ezeket a világpusztítós marhaságait, mert ez így már egyre kínosabb lesz számára.