Godzilla: A szörnyek királya (2019)

Az való igaz, hogy nagyon látványos film, de emellett teljes benne az üresség. A szereplők tekintetében semmilyen mértékben nem erőltették meg magukat, hozzák a kötelező B kategóriás katasztrófa/szörnyfilmek sablonos karaktereit, konfliktusait és "családegyesítő drámáját". Külön kín benne az erőltetett, szájbarágott univerzumépítés, attól tartok, hogy a franchise-ok korszaka lassan véget és az univerzumépítés lesz az új cél a blockbusterek világában. Ám kellő fantázia és megfelelő szakemberek hiányában ilyen csúf végeredményekre számíthatunk.(Lásd: Múmia, Jumanji, Koponya sziget).

:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT::: Olvastam pár negatív cikket a filmről, de állítólag az összes lehúzza a filmet. Nem tudom, lehet, én ültem be másik filmre, de számomra még jobb lett, mint a 2014-es verzió. Godzilla felbukkanására nem kell egy órát várni, már az elején megmutatja magát, ráadásul a legerősebb fegyverét, a szájából kilövellt atomsugárzást sem a legvégsőkig tartogatják. Eleinte azt olvastam, hogy Godzillának három lénnyel kell megküzdenie, és megdöbbenve láttam a sorok között, hogy Mothrát is az ellenségei közé sorolják, pedig a japán filmekben ő mindig is az embereket védte, majd a filmet látva kellemesen csalódtam, mert a jó oldalon hagyták. Ráadásul a filmben van egy ikerpár Ziyi Zhang szerepében, akik közül az egyik jelen van, mikor Mothra kikel a bábból. Több, mint valószínű, ez utalás akart lenni a japán verziókban látható kis ikertündérekre, akik szorosan kapcsolódnak Mothrához. Rodan sajna nem kap annyi figyelmet, mint szörny társai, de az ő ébredése volt talán a leglátványosabb. Ghidoráhnál megmaradtak az eredetét tekintve a földönkívüli szálnál, ami szintén jellemző a japán verziókban. Az is különösen tetszett, hogy a középső fej dominanciájára külön figyelmet szenteltek a készítők. Például, amikor a másik két fej másfelé kalandozott el, a középső a szarvuknál fogva ragadta meg és utasította rendre őket. A történet semmi újat nem mond,... több»

Borzalmas film, életem legrosszabb mozis élménye. Még soha nem jöttem ki moziteremből idő előtt, de most majdnem megtörtént. 2 óra tömény visongás és üvöltés, miközben a látvány alulról súrolja egy videójáték grafikáját. A történet gyerekesen idióta, a szereplők pedig irritálóbbak mint Godzilla súlyfeleslege.

Azt hittem a 2014-es Godzillát már nem lehet alulmúlni és onnan csak feljebb van. Tévedtem. Mert ez a rész mint sztoriban, mint látványban elmarad elődjétől. Sőt, akció is sokkal kevesebb van, a végére jut egy kis csihi-puhi Godzilla és a háromfejű sárkány között, de abból se sok látszik. Valami nyakatekert történetet próbáltak rittyenteni ehhez a béna koncepcióhoz, de az ember kínosan érzi magát nézése közben, akkora baromság. A színészek játéka pedig egyenlő a nullával. Eddig az év csalódása!

Kifejezetten látványosak voltak a titánok és az harcuk, de az emberi tényező a filmben minden szempontból gyenge volt. A Stranger Things-es Milli Boby Brown is szörnyű és hiteltelen volt, pedig benne volt minden bizodalmam, mert a sorozatban nagyon minőségit alkotott. Gagyi történet de látvány és zene rendben. Egyszernézős is csak sajnos.

Maga a látvány nagyon is jó volt, az alap sztori se lett volna rossz azonban nem érzem azt a nagy bummot. Valahogy nekem a régi Godzilla kúlső, és sztori is sokkal jobban tetszett értem én ez az eredeti el is fogadom. De sejtem, hogy a folytatás Godzilla vs Kong lesz.

Sok embertől megkaptam a 2014-es Godzilla után, hogy nekem azért nem tetszettek az akkor látottak, mert nem is szeretem a szörnyfilmeket. Ez nem teljes mértékben igaz, hisz a Kong: Koponya sziget a műfaj egyik legjobbja, de Godzilla rendhagyó amerikai feldolgozása (1998-ban) sem volt nézhetetlen számomra. A jelenlegi Godzilla látványvilágától és kinézetétől is a hideg kiráz, az elmúlt öt évben gyakran emlegettem a legrosszabb mozim egyikeként. Éppen ezért nem sokat vártam a folytatástól... Kezdetben megfogott a film története. Azt a divatos témát veti fel, hogy a túlnépesedés és az ember okozta károk miatt a megoldás, hogy kiengedik azt a tucat titánt, amit szigorúan őriznek, és majd ők (a lakosság és ,,minden”) elpusztításával egyensúlyt teremtenek a bolygón. Ez a Föld egyetlen lehetősége, hogy hosszú ideig fennmaradhasson. Elég abszurd, de egy szörnyekkel teli filmre ültünk be... Kellemes csalódásom hamar alábbhagyott, mikor a rettenetes egysoros beszólásoknak hála a jelenetek zöme kínosan elvérzik. A nagyobb probléma pedig az, hogy a negatív szereplőnk világmegváltó ötlete mellett egy olyan fölösleges és unalmas családi drámát kényszerülünk végigszenvedni, ami belerondít az eddig felvázolt történet logikájába. A Meg – az őscápa című Statham film azért lehetett sikeres, mert a poénkodás és abszurd helyzetek hamar tudatosították a nézőben, hogy ezt az alkotók sem gondolták... több»