Tökéletes napok

Hirayama egyedül él Tokióban, és vécéket takarít megélhetéséért. Rutinszerű, látszólag unalmas, eseménytelen és elszigetelt élete van. Mégis boldog és elégedett, egyszerű, igénytelen, rendezetlen, analóg létet él. Kiegyensúlyozott viselkedése megingathatatlannak tűnik. Nagy vonzerővel bír egy olyan film ötlete, amely egy olyan emberről szól, aki nagyon kevésnek örül, és az egyszerű örömökben boldogul, bármit is hozzon az élet. A filmet W. Wenders rendezte, aki a remek, minimalista Párizs, Texas (1984) című filmet adta nekünk. Egyetlen negatív gondolatom azonban a megtekintés előtt az, hogy ezt már megcsinálták, és nagyon jól sikerült. Akira Kurosawa Ikiru (1952) jut a legközvetlenebbül eszembe, akárcsak Terry Gilliam A halászkirály (1991). A film beállításai nem segítettek a kételyeimen, mivel a filmnek időbe telik, mire bármilyen lendületet kap. A film körülbelül első negyede teljes egészében Hirayama életének hétköznapiságának bemutatásával telik, rengeteg ismétléssel, hogy hangsúlyozzák a lényeget. Még ha elindul is, ez egy kicsit vázlatos, mivel van néhány részcselekményünk, amelyek érdekesek és lebilincselőek, de végül nem számítanak fontosnak a teljes cselekményben. Ennek ellenére egész jól végződik, úgyhogy van némi jutalom a türelemért.

(vagy valami hasonló) A filmet japánul láttam, magyar felirattal, úgyhogy a fenti idézet talán nem pontos, de kb. kulcsmondat. Ez a film számomra a zenről szólt, a jelenlétről, az egyszerű dolgok megéléséről. Wim Wenders odatette magát, az angyalos f... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Tökéletes napok című film Wim Wenders rendezésében szinte tökéletes. Fáradtan nagyon nem ajánlott beülni rá, mert bebóbiskolás lesz a vége. El kell kapni a dramaturgia ritmusát, mert a film a hétköznapok ismétlődésén keresztül, a minimalista stílus... Teljes kritika

Aki kíváncsi a hétköznapi Tokióra és az átlag japán emberekre, annak tudom ajánlani ezt a filmet. Aki viszont cselekménydús történetre vágyik, meneküljön!