Szegény párák
Poor Things
Több
Poor Things
Vélemények (24)
Hihetetlen látványvilág és díszletek. Az olcsó hatású halszemoptikától kezdve a swirly bokeh hátteret csak ámulja és bámulja az ember. A túl sok szexjelenettel és témákkal elég pornósra sikeredett. A film kivitelezésében rengeteg kreativitás és tudás volt, viszont pont egy gagyi novellát választani alapul...
Túl elvont, túl szürreális, túl absztrakt és túl színes ahhoz, hogy szórakoztató lehessen. De biztos van olyan, akinek pont ez kell. A főszereplők tehetséges színészek, Emma Stone és Mark Ruffalo személyes kedvenceim. De sajnos nálam nem tudják megmenteni a filmet. Akik az egyértelmű, valószerű és átélhető dolgokat szeretik, csalódni fognak. Akik viszont fogékonyak az elvont világokra és gondolatokra, élvezettel nézik majd végig. Értékelésem azonban nem lehet több kettő csillagnál, soha nem tudnám újból megnézni.
Kivételesen rövidre fogva: a világ legegyszerűbb kirakósa, ami kirakás közben mutatja meg fokozatosan a teljes és igazi képet. A beállítások, szemszögváltások, színekkel való trükközés csupán a megkoronázása a hihetetlen színészi alakításoknak. A szexet azért nem találtam túltoltnak, soknak, mert adta magát, hogy ez tisztán öncélú, szinte mindig a céljait szolgálta. Egyedül a legvégén csalódtam kicsit, mert más "cserét" vártam. A rendező helyében meglépem, és tökéletes befejezés lett volna.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Szürreális, néha már nekem kellemetlen a cselekmény, a világ is, amiben játszódik. A film részekre van felosztva, ez segít a helyszínek elhelyezésében. Érdekes a történet, amikor egy felnőtt női testben egy éretlen, bébi agy kap helyet. Az emberi szabadságérzet, a gondolkodásmód és a film teltével egyre okosabbá és bővebbé válik a szókincse Bellának. Nagyon mélyen játszik a filmben az érzelmekkel és gondolatokkal, amik a rendező fejében voltak. Az emberi akarat milyen könnyen különválik az elvektől és mások szavától. Én nem értem még meg az értelmezéséhez...
10 percet bírtam belőle nézni... mivel semmilyen történet nem bontakozott ki... áh, hagyjuk is... se a képi világ, se a szereplők... pedig én nagyon szeretem a szürreális filmeket... ez inkább idegesítő volt. Belepörgettem, de nem lett jobb... Az, hogy a kamerabeállítások vagy lencsék általi torzítás milyen hatást kelt, mellékes, ha a történet egy kalap nulla. Hozzá kell tenni, hogy nem igazán volt milyen filmet díjazni a gálán, hasonló eset az Oppenheimer, amit a vége előtt fél órával kapcsoltam le, szintén egy merő unalom, vontatott, cselekménytelen unalmas. Csak hát mivel nem volt értelmes mozifilmfilm tavaly, így kénytelenek voltak az Oppenheimert díjazni, mert valaminek adni kellett szobrot.
Furcsa volt, beteg, kisarkított és elég művészi... megbotránkoztató és vicces. Nagyon jókat nevettem a film közben! Hiába volt hosszú, egy percig sem untam. Az film eleje kicsit fura volt, de kellett, hogy megteremtse az alaphangulatot, és kiemelje a fejlődést. A színészi játék pazar benne! Végre egy tényleg jó film!
