"Már nem ünnepeljük egymás életre szóló döntéseit, hanem minősítjük. Az elfogadás tényleg csupán gyerekes dolog lenne? Vagy akkor gondolkodtunk helyesen? Mióta nem adjuk szabadon önmagunkat?"
Biztosan előttem többen is írták már, hogy életünk egy-egy... Több fejezete visszaköszön ebből a sorozatból. Egyrészről annyira reális, másrészről annyira életszerűtlen. Olyan, mint egy sci-fi, ami Murphy törvényével együtt dolgozik, hiszen bármi ami megtörténhet, az meg is történik. Elcs>**szettnél elcs>*ettebb helyzeteket kreálnak, egyes részeknél már-már szekunder szégyened van, annyira kínos egy-egy jelenet vagy párbeszéd. Nyilván minden embernek vannak az életében rossz vagy elhamarkodott döntések, de:
"Csajok, nyugi, kevesebb a barom, mint a normális pasi!" :D :D
Ha úgy döntesz, hogy nekiülsz és végignézed, akkor pár jó tanács:
-tárazz fel valami rágcsával,
-vedd halkabbra a hangfalat (Samantha kitörései miatt ;))
-tarts szünetet olyan részek után, amik kicsit jobban megérintenek.
-ne érezd magad kellemetlenül az akkori divat miatt, inkább adj hálát azért, hogy az az időszak már elmúlt ;)
-szervezz te is a barátnőiddel közös programot!
A sorozatban vannak olyan kijelentések, amiket úgy emlegetnek, mintha valami íratlan szabály lenne, amit minden nőnek be kell tartania. Ezek között vannak olyanok, amik nekem már túl soknak tűnnek. Sokan úgy fogják fel ezt a sorozatot, mint valami kódexet, de ne essetek ebbe a hibába!
Ezt az idézetet azért választottam, mert az egyik kedvenc jelenetem után hangzik el. Ez számomra egy hatalmas lecke volt, ugyanis hasonlóképpen történt velem, mint a sorozatban. Eltűnt valamim, ami nagyon értékes volt, és a szervező nem vállalta a felelősséget. A sorozatból merítettem pl. azt, hogy hogyan állj ki saját magadért, mikor megalázó helyzetbe próbálnak belekényszeríteni. :)
Sex and the Big City
